Lassan járjunk a törvénykező útján. Ha szaladsz, fontos cél felé, fonák módon az helyi érték közösségi rendezőelvét figyelembe kellene venned, ezt tanácsolják. Még akkor sem fontos figyelembe venni az önértelem törvényét, mikor az ellenséges elvek természetes oksága meggyőző. Rejtekében találod meg az okost, és megtalál téged is az értelmes. Amikor a hűséges természet elővezeti magát a zártság sötét barlangjából, akkor a törvények visszfénye még helyi érték, de a törvény más lesz, amikor elismerteti, ami a civilizáció hatalma. Az elme saját törvénye hazugság, mert amikor egy értelemmel magukat többen a hatalom fölé tudják helyezni, hiszen hajlamos erre a tudat, és megmutatják arcukat a törvénnyel szemben egységesen, akkor a hatalom, végítéletre éretten, épp az egység nevében, nem létező közösségi elv szerint jár el.
A lélek természeténél fogva a nyitott terekben érzi magát otthon, de a hatalom nem. Épp azért véthet. A törvény ugyan megvéd, de nem ment meg a hatalmaskodástól. Miben van különbség törvény és hatalom kérdésében? Mit tekinthet célnak egy civilizáció, ha már nem az? A közösségit a szelleme védhetné, nem a rendszerhalál, és ezen kívül az is, hogy annak helyi értéke megváltozik, ami megváltozhat, és utána ellentétes lesz, ami eddig hasonló volt. A törvényben találkozásról van szó, és mulasztásról a törvénnyel szemben, ami miatt szakítani kell az öntörvénnyel. Aki törvénykezik, mert ezt teszi egy globális világszellem nevében, az mindig áthárítja a bűnt. Itt van a titok magyarázata, amiért az emberek eltérő nagyobb rendszerek szabályát követik, és nem az egységes új törvényt. Itt érthető meg, hogy nincs az egységnek törvénye. A korai időkben, aki elolvasta egy jegyzetíró írását „láthatta”, hogy akik elérni akarták az aranykort, azok elérték, mint egy elővételezve. Akarattal vannak meghívva, és akarattal mulasztanak későbbi időkben. Mennyire más az elhívás értelme, a közösségi elv, ha a bűnös, a törvénytelent értelmezi törvényesnek. Milyen munkában marad meg embersége? Mint zsengéit a teremtett tág tereknek, a tanulékony lélekkel fogadott tanítás azt megmenti, akinek szívében küzdelem van, aki kegyelemre fogékony, de az elmarasztalásban is értelmet lát. Örvendezzetek, amikor újra ráismertek arra, ami szívetekben van, a hitet. És lásd, hogy milyen, amikor a törvény személyválogatás szerint marasztalnak el, mint törvényszegőt. És mint egy értelem nélkül valót meg is mentheti a törvényszegőt, egy új elv. A gonosz lélek is tudja, hogy egy Isten van, mégis cáfolja. Így a hit tettek nélkül meddő.
Azok között, akik ismerik a halált, mint következményt, a rejtőzködés eszköz lehet. Olyan formán vannak, mint akik látszatra, egy új kezdetre várnak, és valami okból gondolják ki a háborút. A halál felett nem győz az érdek, ezt is tudjátok. Tudtátok, azt is, hogy amikor a természet tág tereit megnyitotta, ezt egyesek majd állatkertnek tekintik? Boldogtalan lesz majd áldozata, a ragadozó ős gonoszoknak. Megmondom miért. Mert nem ismerik el létüket majd a természetben, akik a halálos ragadozókat felfogadták, és maguk is azok. Egyenrangú emberek között van a halál nevében törvénykező is. Szelíd a Vad a csapdájában, és sokan önértelmüknek hisznek, nem ismerhetik fel így a megmentés pillanatát, de a kegyelem palástja alá menekülő lassan törvénykezzen. Helyi értéken legyetek Egységben Egy akaraton.
Egy második esélyhez kevés az idő, felismerni az angyalok, a szentek mibenlétét a láthatóban, de a Szentlélek az emberre reflektál, az önértelem az ellenségre. Amikor érik a termés, megkérdezitek ki vetett? Nem tudhatjátok, de kettéválik, a búza és a konkoly. Az aratásra a láthatatlannak van gondja. Mivel foglalkozik a szellemetek? Az aratás az angyalok dolga. A meneküléshez azonban kevés idő kell, amikor beletemetkezünk királyunk kínálta úton az önreflexió világába. Mert közel az idő. Az értelmetlenek világa nem megfogható, mégis azt látja az ellenség is, hogy ez a világ beteg. Az idők szavát mondom, az egységét. Ki akartok lépni az őrületből, és belefuttok az önigazolás bajnokának, a gyors törvénykező karjaiba? Mennyivel jobb félholtan várni az Úr idejét, aki a kis sikereiteket is számon tartja. A helyi érték a mindenségen túl is, de inkább az Egység által kínált Egy helyen látható meg. Inkább ajánlott, hogy kivárjuk az időt, ami hamar eljön. Van, aki meghal a kegyelemnek, a maga nagy szellemi dicsőségére, amikor az már nincs. Nem logikus, de gyakorlat, hogy az új törvény megáll az időben, az ellenség kiszalad belőle. Várakozás. Világbíró nagy bajnok, kinek bátorsága hazugság, eltávozik, mikor a gyermek még játszik, így megőrzi helyén az értékét. Ez már figyelmeztetés. Ezt mondja az Úr. Tudjátok, hogy a gyermek életet is adhat. Olyan gyermek, aki halálotok után gondol majd oda, hova készültök. Az Atya ilyen, aki palástjával borítja a természetet, állatot és növényt, embert, amíg elérkezik az Emberfia.
Amit az anyagi világban nem hallunk és nem látunk, akkor mit mondjon az, aki nem hall és lát engem. Ezt kérdezem, hogy amikor nem győzzük meg ős öregünket, mi marad a gyermeknek? Üres sír, és az evangélium. Ha árad a folyó kidöntött fákat sodor, és apály idején kiszáradnak a kutak. Hol vannak még megszentelt helyek, amit a világi hatalom nem veszít majd el. Hol látjátok a helyi érték súlyát, ami a mindenségben benne van, és fontossága abból következik. Hallottam a mi ős öregünket, ismerni véli, hogy mit lát, és mit nem, sorolható lenne, de minek. Vakon emlékezünk, süketen hirdetünk dolgokat. Ezzel így vagyunk, mert több a titok, mit ismerünk annál, ami kellene. A titkok vakítják meg az őrállót is, ha nem vigyáz.
Megértem, most már hivatkoznom kell valamire, ami belsőleg a Tied is. Ha az elfogadottak, és a felnőttek táborában értelem alakulhat ki, a Gonosz belebeszél a tervbe. Olyan közös jövőnkben lehetünk felismerhetők, és mert célszemélyek vagyunk, ahol gyűlöljük az ellenséget. Alternatíva, hogy a szellem a lelek, és a test csak azt fogadja el, ami a szívben nem a lelki és szellemi halál, de időben élő lesz, vagyis ami még életet ad. Ne lázadjunk ellene. Inkább értetlenkedjünk, hogy miért nem hirdették, és miért nem hirdettük a változás korát. Ki hallgat meg, ha nem a Teremtőd. Értetlenségünk eredete lenne, ha törvény vádja miatt lázadnánk. Sokan elalszanak, mások meghalnak, és nem értik meg, hogy én figyelmeztetek az életadó kegyelem közelségére, a tiédre. Gyermek lettem én is, és aki süketté és vakká lettem, kegyelmet kérek. Nem adod meg, ezért szólok. Ha majd megértem a választ, akkor látható és látó leszek, halló és hallható, és bízni fogsz bennem. Amit most megtehető, valóságos lenne, tetszene nekem. Az egység új törvényét követhetném, kedvesebb lenne számodra, mint a lázadás. Köszönöm, hogy megértettél. Nevedben szóltam. Olyan hatalom bűvkörébe kerülhetünk, amely a csírákat élveteg gyommal elfojtaná. Most kis magok lehetünk, mert van hatalom, ami meg is szabadíthat, mikor aratni hív, légy készen. Az angyalok azok, akik aratni fognak.
.
A lélek természeténél fogva a nyitott terekben érzi magát otthon, de a hatalom nem. Épp azért véthet. A törvény ugyan megvéd, de nem ment meg a hatalmaskodástól. Miben van különbség törvény és hatalom kérdésében? Mit tekinthet célnak egy civilizáció, ha már nem az? A közösségit a szelleme védhetné, nem a rendszerhalál, és ezen kívül az is, hogy annak helyi értéke megváltozik, ami megváltozhat, és utána ellentétes lesz, ami eddig hasonló volt. A törvényben találkozásról van szó, és mulasztásról a törvénnyel szemben, ami miatt szakítani kell az öntörvénnyel. Aki törvénykezik, mert ezt teszi egy globális világszellem nevében, az mindig áthárítja a bűnt. Itt van a titok magyarázata, amiért az emberek eltérő nagyobb rendszerek szabályát követik, és nem az egységes új törvényt. Itt érthető meg, hogy nincs az egységnek törvénye. A korai időkben, aki elolvasta egy jegyzetíró írását „láthatta”, hogy akik elérni akarták az aranykort, azok elérték, mint egy elővételezve. Akarattal vannak meghívva, és akarattal mulasztanak későbbi időkben. Mennyire más az elhívás értelme, a közösségi elv, ha a bűnös, a törvénytelent értelmezi törvényesnek. Milyen munkában marad meg embersége? Mint zsengéit a teremtett tág tereknek, a tanulékony lélekkel fogadott tanítás azt megmenti, akinek szívében küzdelem van, aki kegyelemre fogékony, de az elmarasztalásban is értelmet lát. Örvendezzetek, amikor újra ráismertek arra, ami szívetekben van, a hitet. És lásd, hogy milyen, amikor a törvény személyválogatás szerint marasztalnak el, mint törvényszegőt. És mint egy értelem nélkül valót meg is mentheti a törvényszegőt, egy új elv. A gonosz lélek is tudja, hogy egy Isten van, mégis cáfolja. Így a hit tettek nélkül meddő.
Azok között, akik ismerik a halált, mint következményt, a rejtőzködés eszköz lehet. Olyan formán vannak, mint akik látszatra, egy új kezdetre várnak, és valami okból gondolják ki a háborút. A halál felett nem győz az érdek, ezt is tudjátok. Tudtátok, azt is, hogy amikor a természet tág tereit megnyitotta, ezt egyesek majd állatkertnek tekintik? Boldogtalan lesz majd áldozata, a ragadozó ős gonoszoknak. Megmondom miért. Mert nem ismerik el létüket majd a természetben, akik a halálos ragadozókat felfogadták, és maguk is azok. Egyenrangú emberek között van a halál nevében törvénykező is. Szelíd a Vad a csapdájában, és sokan önértelmüknek hisznek, nem ismerhetik fel így a megmentés pillanatát, de a kegyelem palástja alá menekülő lassan törvénykezzen. Helyi értéken legyetek Egységben Egy akaraton.
Egy második esélyhez kevés az idő, felismerni az angyalok, a szentek mibenlétét a láthatóban, de a Szentlélek az emberre reflektál, az önértelem az ellenségre. Amikor érik a termés, megkérdezitek ki vetett? Nem tudhatjátok, de kettéválik, a búza és a konkoly. Az aratásra a láthatatlannak van gondja. Mivel foglalkozik a szellemetek? Az aratás az angyalok dolga. A meneküléshez azonban kevés idő kell, amikor beletemetkezünk királyunk kínálta úton az önreflexió világába. Mert közel az idő. Az értelmetlenek világa nem megfogható, mégis azt látja az ellenség is, hogy ez a világ beteg. Az idők szavát mondom, az egységét. Ki akartok lépni az őrületből, és belefuttok az önigazolás bajnokának, a gyors törvénykező karjaiba? Mennyivel jobb félholtan várni az Úr idejét, aki a kis sikereiteket is számon tartja. A helyi érték a mindenségen túl is, de inkább az Egység által kínált Egy helyen látható meg. Inkább ajánlott, hogy kivárjuk az időt, ami hamar eljön. Van, aki meghal a kegyelemnek, a maga nagy szellemi dicsőségére, amikor az már nincs. Nem logikus, de gyakorlat, hogy az új törvény megáll az időben, az ellenség kiszalad belőle. Várakozás. Világbíró nagy bajnok, kinek bátorsága hazugság, eltávozik, mikor a gyermek még játszik, így megőrzi helyén az értékét. Ez már figyelmeztetés. Ezt mondja az Úr. Tudjátok, hogy a gyermek életet is adhat. Olyan gyermek, aki halálotok után gondol majd oda, hova készültök. Az Atya ilyen, aki palástjával borítja a természetet, állatot és növényt, embert, amíg elérkezik az Emberfia.
Amit az anyagi világban nem hallunk és nem látunk, akkor mit mondjon az, aki nem hall és lát engem. Ezt kérdezem, hogy amikor nem győzzük meg ős öregünket, mi marad a gyermeknek? Üres sír, és az evangélium. Ha árad a folyó kidöntött fákat sodor, és apály idején kiszáradnak a kutak. Hol vannak még megszentelt helyek, amit a világi hatalom nem veszít majd el. Hol látjátok a helyi érték súlyát, ami a mindenségben benne van, és fontossága abból következik. Hallottam a mi ős öregünket, ismerni véli, hogy mit lát, és mit nem, sorolható lenne, de minek. Vakon emlékezünk, süketen hirdetünk dolgokat. Ezzel így vagyunk, mert több a titok, mit ismerünk annál, ami kellene. A titkok vakítják meg az őrállót is, ha nem vigyáz.
Megértem, most már hivatkoznom kell valamire, ami belsőleg a Tied is. Ha az elfogadottak, és a felnőttek táborában értelem alakulhat ki, a Gonosz belebeszél a tervbe. Olyan közös jövőnkben lehetünk felismerhetők, és mert célszemélyek vagyunk, ahol gyűlöljük az ellenséget. Alternatíva, hogy a szellem a lelek, és a test csak azt fogadja el, ami a szívben nem a lelki és szellemi halál, de időben élő lesz, vagyis ami még életet ad. Ne lázadjunk ellene. Inkább értetlenkedjünk, hogy miért nem hirdették, és miért nem hirdettük a változás korát. Ki hallgat meg, ha nem a Teremtőd. Értetlenségünk eredete lenne, ha törvény vádja miatt lázadnánk. Sokan elalszanak, mások meghalnak, és nem értik meg, hogy én figyelmeztetek az életadó kegyelem közelségére, a tiédre. Gyermek lettem én is, és aki süketté és vakká lettem, kegyelmet kérek. Nem adod meg, ezért szólok. Ha majd megértem a választ, akkor látható és látó leszek, halló és hallható, és bízni fogsz bennem. Amit most megtehető, valóságos lenne, tetszene nekem. Az egység új törvényét követhetném, kedvesebb lenne számodra, mint a lázadás. Köszönöm, hogy megértettél. Nevedben szóltam. Olyan hatalom bűvkörébe kerülhetünk, amely a csírákat élveteg gyommal elfojtaná. Most kis magok lehetünk, mert van hatalom, ami meg is szabadíthat, mikor aratni hív, légy készen. Az angyalok azok, akik aratni fognak.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése