Még nem nyilvánvaló, hogy kik leszünk. A túláradó szeretet. Elérkezik az idő, amikor túláradó irgalmam nem érlelődik a családban. Érthető, hogy ezután még kevésbé fontos, hogy miben áll az atya, anya, gyermek kapcsolata, vagy ha létezik, a sok gyermek testvéri kapcsolata. A család tiszteletét, mint áldást, kevésbé fogjátok értékelni, mint eddig. Elmondta valaki, mit tapasztalt az egységről családja, hogy legyen fogalmatok, hogy miért egy jel a család. A hitelképesség evolúciójából, az értékek evolúciója következik. Részt adni jóságból, jellemből és akaratból ezután, ezekről a földi életben példát adni, az elképzeltnél kevesebb ideig lehetséges. Vagyis, az időből az időkbe való átmenet érzékelése, ma is az új kor gyümölcse lesz, az ember fiáé. Látjátok, hogy az isteni kegyelem sokakat önhittségre vezet, el fog vakítani. Az érdemtelenség hatalmát nem lehet felfogni, amíg a káosz és a profánban értelmezhető hit között nincs idő a megkülönböztetésre. Igazodik a környezethez, ami a bűn miatt szétesett, de megmaradni látszott, átalakult a vakság és süketség, és a család sem jelzi, mikor jön az új kor. A hála kifejezési formáit meg lehetne tanulni, ennek a jelnek önmagán túl mutató értelme lesz, mondom, nem fogják megtanulni a hitelképességet a családban. Hisszük, hogy keresztény hit nem örökölhető, hanem mindenkinek személyes döntést kell hozni Jézus mellett, hogy akar-e az evangélium szerint élni. Ezt a döntést elősegítheti a családi hagyomány, de nem ment föl alóla.
Mikor katonáskodtál egy ideig anyád haldokló emlékezetében és menyasszonyod visszaváró képzeletében, fogyatkozó reményük forrása lettél, benned, a katonában ez véget ért, kiapadt egy kút. A királyság szétválasztani tudjátok ezután a helyeket, amikor itt az egyik fénye elmúlik, egy másik helyen dicsőségre törnek az új idők. Ami majd a halott szülővel elkezdődik, a gyermeki szolgasorsban ér véget. Fogja fel, aki tudja ezt: elérkezett az idők közelsége, egy isteni reménnyel, amikor a megváltó élete olyan hír lesz, amiről értesülve az új idő nem a szolgasorsban folytatódik, a családi élet testvéri felnőtt élet lehet, és a halál után is van jelen és jövő. Megmarad az egyetértés egy várhatóan egészen rossz terepen is, ha az egység kiérlelésével tud megvalósulni. Ilyenkor is az élet erejében lesz a szabadítás, és az értéktelennel, a kölcsönös szellemi túlkorosságban ébredünk. Távol kerültek ugyan szellemben és értelemben az emberek, mégis az egység munkálásának gondolatát követik, ami épp olyan közel van, mint amilyen messze. Mint a remény árnyékában feltörő forrás vagy a aszályban kiapadt kút. Ahol sok a bűn, túlárad a kegyelem. A családokra vonatkozó jel másik oldala, az ami ismétlődik, és a korai időkben látnunk kellett, hogy érthető lesz a szavak által az ami érthetetlen volt, és holnap felismerhető lehet, a jelen, amikor az idő átfordul a végső időkbe, és a tettek beszélnek.
Tehát meg nem óvja a hitetlent hamis reménye, hogy közelségben van, és akinek reménysége az Istenfélelemben van, az sem menekül könnyen, hogy a bűnben olyan közel van hozzá a bűnös, mint maga a saját árnyékához. A büntetésben is közel vannak, amíg a saját törvényeik felett állnak, a tetteiket önértelem irányítja. Mennyi bűn és mennyi kegyelem, amig nem tagadjuk a hamis reményt, és milyen közel az egység. Ha mégis nagyon is messzire és mélyre vezető útra indulunk, az önkényes törvényekkel az időlegességben olyan fejedelemségre jutunk, amely nem lesz királyság. Akinek van hatalma, egy pillanat erejében vizsgálja meg milyen elnyűtt a reménysége, mi is a közelség, és az ember. Ez az álságos reménység nem csak a bűnösöké, sokkal inkább az ellenségeseké, akik süketek és vakok, hogy a szívükért harcoló lélek ellen fordulnak, mert ez az egyetlen, ami még életre visz, egészen közel a szeretethez. Fonákjára fordult szellemi hálózatban élve elértnek képzeli a rész az egység kimunkálásának lehetőségét, azok is, akik a törvénykezést irányítani képesek, és törvénytelen úton vannak. Nem a földbe temetkeznek, hanem magukba azok, akik halottak maradtak a föld számára a végső időkben. Ilyenformán, a „világképedben” eltemetve, a végső idő közelsége, az egység hazug képzet lesz, és aki az ellenségé azt tudja ezt. Az ellenség családja csapdában van.
A magasságban élő fejedelemségének vannak legfelül a gonoszság listáján, azon okból is, mert a hamis elme legyőzhetőnek képzeli a kialakulatlan jellemű bűnöst. Hogyan képzeli a szellemi szabadulást, az átdöfött szív igazsága nélkül az embere? Az első bűnösnek még volt esélye, esetleg csak bűntudata. Megérteni sem tudta, hogy milyen értelemben szólt az Úr az egységes királyságról. Mi történik akkor, ha a bűnös hitre jut, és reménysége új közelség lesz, a kegyelem elfogadásának szabadsága miatt. Ha valaki hiszi még a szeretet irgalmát, akkor megértette, ami a korai időben hirdetve volt. Ami most van, ez a felületes hit. Az első bűnös nem látott két királyságot, ahogy most mi valami hasonlót látunk. Az egy számára elfogadható volt, mint éretlen a gyümölcs még a termő ágon, a ma bontakozó tudattal, már látni véli az önátadó szeretet harcát a sebzett szívben. Gyümölcséről ismerszik meg a fa. Az első bűnös még nem álmodik az egyetlen királyságról, a szellem virágait választja, nem tudhat a szívében munkáló új világ földjéről.
A reményteljes közelségnek meg kell maradnia, a mérhető legnagyobb időtávolság mellett is. Akik az én tervem gyümölcsét élvezik, azoknak fel kell idővel fogniuk, hogy a Teremtett világot, amiben eszmélünk, csak az egységes királyság haladja meg, erről szólnak az üzenetek. Ha sötétségben maradsz is, de az én sugallataimat követed, akkor rövid időn belül megszabadulsz. Az egységnek két iránya van, és megtapasztalod az, ha dolgaimat figyeled, rövid idő, a Teremtett világ kiteljesedése. Mégsem élhető, a halálon innen, az idők teljessége. Ez irányba mutatok, de a reménységében szólító hiten, az otthonok új egységen keresztül. Ma még én egy fordulatot hirdetek, az egység törekvését. A több helyi érték Egyben szeretet forrás
A „világkép” magáról adott jelt, azért beszélt a világról, mert itt van hatalma, vagy azért, mert van folytatás a még ismeretlenben. Végső soron azért elfogadja az ág kiszáradását is, az elenyészést, egy sötét nyugalmat, és a kertész hozzáértését is. A visszatérő mégis hatalomként fogja fel elméjében az önértelem minden formáját. Vagy a meggyőzés lehetősége miatt, mint az ember, vagy az irgalom elfogadása miatt, mint az isten. A tanítás lényeges iránya lesz, a lélekáradás átformáló ereje. Boldog, aki megtalálja keresztjét és hordozza. Az Ellenség, a gonosz lélek, rejtőzködő természet. Feltételezem a hívők belátását, hogy még itt a földi életben elfogadták az egységes királyságot, vagyis a teremtmények teljességének rokonságát az alkotóval. A jövő felé tett úton, az első figyelmeztetésem célja az, hogy akik a szabadítást Krisztusi útján, az örömhírt értve életét szemléli, majd arra is nézzen, melyet a kimunkált egységben, mint elhalni vélt kicsi ágban, az ember szemlélhet. Nézzétek meg a termő ágat, az Atya tiszteletének szegényes módját, a korai időkben ott lehetünk az ágon, és a végső idők felé közeledve a gyümölcsben is. Hitetek fel tudja ismerni az érlelődést.
Mikor katonáskodtál egy ideig anyád haldokló emlékezetében és menyasszonyod visszaváró képzeletében, fogyatkozó reményük forrása lettél, benned, a katonában ez véget ért, kiapadt egy kút. A királyság szétválasztani tudjátok ezután a helyeket, amikor itt az egyik fénye elmúlik, egy másik helyen dicsőségre törnek az új idők. Ami majd a halott szülővel elkezdődik, a gyermeki szolgasorsban ér véget. Fogja fel, aki tudja ezt: elérkezett az idők közelsége, egy isteni reménnyel, amikor a megváltó élete olyan hír lesz, amiről értesülve az új idő nem a szolgasorsban folytatódik, a családi élet testvéri felnőtt élet lehet, és a halál után is van jelen és jövő. Megmarad az egyetértés egy várhatóan egészen rossz terepen is, ha az egység kiérlelésével tud megvalósulni. Ilyenkor is az élet erejében lesz a szabadítás, és az értéktelennel, a kölcsönös szellemi túlkorosságban ébredünk. Távol kerültek ugyan szellemben és értelemben az emberek, mégis az egység munkálásának gondolatát követik, ami épp olyan közel van, mint amilyen messze. Mint a remény árnyékában feltörő forrás vagy a aszályban kiapadt kút. Ahol sok a bűn, túlárad a kegyelem. A családokra vonatkozó jel másik oldala, az ami ismétlődik, és a korai időkben látnunk kellett, hogy érthető lesz a szavak által az ami érthetetlen volt, és holnap felismerhető lehet, a jelen, amikor az idő átfordul a végső időkbe, és a tettek beszélnek.
Tehát meg nem óvja a hitetlent hamis reménye, hogy közelségben van, és akinek reménysége az Istenfélelemben van, az sem menekül könnyen, hogy a bűnben olyan közel van hozzá a bűnös, mint maga a saját árnyékához. A büntetésben is közel vannak, amíg a saját törvényeik felett állnak, a tetteiket önértelem irányítja. Mennyi bűn és mennyi kegyelem, amig nem tagadjuk a hamis reményt, és milyen közel az egység. Ha mégis nagyon is messzire és mélyre vezető útra indulunk, az önkényes törvényekkel az időlegességben olyan fejedelemségre jutunk, amely nem lesz királyság. Akinek van hatalma, egy pillanat erejében vizsgálja meg milyen elnyűtt a reménysége, mi is a közelség, és az ember. Ez az álságos reménység nem csak a bűnösöké, sokkal inkább az ellenségeseké, akik süketek és vakok, hogy a szívükért harcoló lélek ellen fordulnak, mert ez az egyetlen, ami még életre visz, egészen közel a szeretethez. Fonákjára fordult szellemi hálózatban élve elértnek képzeli a rész az egység kimunkálásának lehetőségét, azok is, akik a törvénykezést irányítani képesek, és törvénytelen úton vannak. Nem a földbe temetkeznek, hanem magukba azok, akik halottak maradtak a föld számára a végső időkben. Ilyenformán, a „világképedben” eltemetve, a végső idő közelsége, az egység hazug képzet lesz, és aki az ellenségé azt tudja ezt. Az ellenség családja csapdában van.
A magasságban élő fejedelemségének vannak legfelül a gonoszság listáján, azon okból is, mert a hamis elme legyőzhetőnek képzeli a kialakulatlan jellemű bűnöst. Hogyan képzeli a szellemi szabadulást, az átdöfött szív igazsága nélkül az embere? Az első bűnösnek még volt esélye, esetleg csak bűntudata. Megérteni sem tudta, hogy milyen értelemben szólt az Úr az egységes királyságról. Mi történik akkor, ha a bűnös hitre jut, és reménysége új közelség lesz, a kegyelem elfogadásának szabadsága miatt. Ha valaki hiszi még a szeretet irgalmát, akkor megértette, ami a korai időben hirdetve volt. Ami most van, ez a felületes hit. Az első bűnös nem látott két királyságot, ahogy most mi valami hasonlót látunk. Az egy számára elfogadható volt, mint éretlen a gyümölcs még a termő ágon, a ma bontakozó tudattal, már látni véli az önátadó szeretet harcát a sebzett szívben. Gyümölcséről ismerszik meg a fa. Az első bűnös még nem álmodik az egyetlen királyságról, a szellem virágait választja, nem tudhat a szívében munkáló új világ földjéről.
A reményteljes közelségnek meg kell maradnia, a mérhető legnagyobb időtávolság mellett is. Akik az én tervem gyümölcsét élvezik, azoknak fel kell idővel fogniuk, hogy a Teremtett világot, amiben eszmélünk, csak az egységes királyság haladja meg, erről szólnak az üzenetek. Ha sötétségben maradsz is, de az én sugallataimat követed, akkor rövid időn belül megszabadulsz. Az egységnek két iránya van, és megtapasztalod az, ha dolgaimat figyeled, rövid idő, a Teremtett világ kiteljesedése. Mégsem élhető, a halálon innen, az idők teljessége. Ez irányba mutatok, de a reménységében szólító hiten, az otthonok új egységen keresztül. Ma még én egy fordulatot hirdetek, az egység törekvését. A több helyi érték Egyben szeretet forrás
A „világkép” magáról adott jelt, azért beszélt a világról, mert itt van hatalma, vagy azért, mert van folytatás a még ismeretlenben. Végső soron azért elfogadja az ág kiszáradását is, az elenyészést, egy sötét nyugalmat, és a kertész hozzáértését is. A visszatérő mégis hatalomként fogja fel elméjében az önértelem minden formáját. Vagy a meggyőzés lehetősége miatt, mint az ember, vagy az irgalom elfogadása miatt, mint az isten. A tanítás lényeges iránya lesz, a lélekáradás átformáló ereje. Boldog, aki megtalálja keresztjét és hordozza. Az Ellenség, a gonosz lélek, rejtőzködő természet. Feltételezem a hívők belátását, hogy még itt a földi életben elfogadták az egységes királyságot, vagyis a teremtmények teljességének rokonságát az alkotóval. A jövő felé tett úton, az első figyelmeztetésem célja az, hogy akik a szabadítást Krisztusi útján, az örömhírt értve életét szemléli, majd arra is nézzen, melyet a kimunkált egységben, mint elhalni vélt kicsi ágban, az ember szemlélhet. Nézzétek meg a termő ágat, az Atya tiszteletének szegényes módját, a korai időkben ott lehetünk az ágon, és a végső idők felé közeledve a gyümölcsben is. Hitetek fel tudja ismerni az érlelődést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése