Az üres szívhez szólhat a lélekben szegény, ezt különösen kívánatosnak érzem. A felismert szavakat miért nem lehetne a lélek, a szív bősége felé irányítani, amikor a zárt ajkakat a tudás, az öröm, és a figyelmeztetések hangjával fel lehet nyitni. Elenyészik a gyenge akarat, a fel nem tett kérdésekben, a kiszáradó kút nem ad vizet, a szomjúság több rossz okot állít sorba, amikor a beszélő maga is szomjas? Poros utak vándorainak saruinak nyoma az én lábamnak utat mutat. A csendes építők elfáradó keze tekintetem iránya a templom felé. Királyi építő a kövek szólítója, és az egyetlen, aki lehajol azért az alkalmatlannak látszó kövekért. Olyannak tekintettél, mint a hiányzó követ, amit megtaláltál. Hol csörgedezhet kapcsolatunk patakja, amikor a hálaadás iránya a kőhöz vezet?
Ha magányodat közösségben éled meg, megértem. Holt és élő kövek között ez okból is legyen nyugodt a szíved, ami üres, mert a saját hangodtól már nem ismernél fel a közösség hangját. Megmondom, hogy miért. Ha meséket mondtál és hallgattál örültél, amikor kiürítheted szíved. Tudod, a mesék ellenünk fordultak. Hatalmadnak eszköze lehetne még, de a mesélők féltékenyek. Látod, a civilizáció hangja nyomja el ma, amit az üres szív öröme megadott, és most hamis vádakkal élsz, elkülönítve a csendbe zárkózottak meséje nem vidít. Köveket keresel a királyod templomához, és most kirekeszt a holt kő, vádolni fognak. A szív üresedik ilyenkor, és nagyon vágyakozni lehet, ha megtaláljuk az élő szavakat ilyenkor. Vagy mégsem, fel kell emelni hangod az „ellenség” ellen. Szavakat kérni az rég volt egységet keresve, amikor a régiek vágyait nem ismerted, amit ma érteni is lehet, ahol az én hangom is elhal már, a kirekesztők sziklájánál. A szíved elcsendesítik, ha ellenük beszélsz. Sok év alatt ilyen „nagy emberré” tett a múlt, és lesz tíz év múlva is lesznek olyanok, mint sokunk. Hallatlanba vett „kicsi ember” tárd fel mindezt a hatalomnak, a számolatlan évek gazdátlan szívének erejét. Igazolni fogja az üres szíved dolgát, aki kiüresítetti magát, hiszen neki én is kiüresíteném magam. Miattam gondoljunk előre, hogy megfoganjon a vigaszom. Közben meglátod a lázadás árnyékát legbelül. A lázadással dolgunk ezután nincs, mert alakját felfedi, aki maga is lázadó lesz majd. A király templomépítőinek a végső idő eljön hamar.
Népem ne legyél lázadó! Ha a teremtett világ ilyen formában nem maradhat meg, és kárvallottjai lehetnek, akár a háború, akár a béke hatalmi eszközökkel létrehozott rendjének, akkor lesznek, akik semmi módon nem akarnak az egység ügyéről beszélni. A figyelmeztetésre sokan nem hallgatnak, így azt sem érthetik, hogyha a Lélek az egy része, akkor az vigasztal. Tudom, hogy ezer év nem számít, ha a megrögzött gondolkodónak nem, nekünk számítson. A történelemben egy király, atyai úton jogot kapott arra, hogy új módon éljen, és sajátos koronát ad a tanítványnak, utódainak Lélek által. Szabadítás a beszéd, a kezdeti, és a végső időben, és az időkre mutat. Egy az Egységben van, rokonainkat számba sem lehet venni, de a jóra való hivatást igen. Hiszen vannak, akik még időben megragadják az új értelem gyakorlásához szükséges kiváltságot. Hivatalosak vagyunk ugyanis, nézve az egység koronája által kapott jelet, időkben közelhozó gyermekségünknek, ami annyit jelent, hogy az érlelődő időkben számon vagyunk tartva. Nem némán, és süketen, inkább a nyírásra fogott bárány türelmével elmondható, hogy amit tanít a három egy istent elfogadó vallás, a profán világban is érthető. Az időket meghaladó időben a lélek áradásának két oldala felismerhető, és ami a szakrálisban már kész, az gyümölcsöző lehet a profánban is.
Hogyan beszél rosszra hajló lélek a lázadásról? Fel lehet sorolni, a külső erőket, melyek biztatnak, hogy valamilyen paradicsomi állapotok lesznek. Ezen erőknek az Úrral olyan a kapcsolata, mint akiknek dolgaik, gazdagsága zálogházban lenne. Emberi bölcsességük is kérdéseket vet fel, ha nincs fedezete. Aki csak a teremtett világban, vagy csak a múltban véli megtalálni új gyökereit, az a jövőt megvalósító kegyelemi időkben kirekesztést szenved el, és már ki is vetíti a jövőbe a szellemi öregedést. Más esetben, azt mondják, hogy már megvalósult a jövő felértékelése, mert a globális világszellem magába szívja a népeket. Egy nép sem választható, csak az egész, mondják, mintha a kivetítésben benne lenne, hogy ami lehetséges az egészben, az részeiben is működik, és nem állapít meg szigorú különbséget a rész és az egész között. Mintha azt állítanák a rész fejedelmei, hogy az egész inflációja egyezik a rész adósságával. Ami lehetséges időben, vagyis a rész meghasonlása, az már nem rész az egész királyságában, hanem a jövő nemzedék számára épített fedezet ignorálása az időkben.
Hallgassunk meg a figyelmeztető erőket, velük egységben ne beszéljünk egyéb hatalomról, mint a kisebbet befogadó lelki értelemről. A szakértelem, a bölcsesség mindenségén kívül létező erőkkel és anyaggal nem számol, csak belső helyi értékek alapján, az anyag egy keresett tulajdonágát igazolhatja egybevetés után. Vegyétek észbe, hogyha egy királyságban, többet is lehet elfogadni, mint ami adott, akkor lehetséges a részek egysége ebben a hitben. Higgyetek a betegségét fel nem ismerő, vagy képmutató nemzedékben működő Gonosz létezésében. Ha beszélünk, ahogy eddig is a lelki szegénységről, és lát majd a fiatal nemzedék is ilyet, hogy a lélek áradását a lelki szegények fogják megélni, akkor ne legyünk lázadók a hangadásban.
Ha magányodat közösségben éled meg, megértem. Holt és élő kövek között ez okból is legyen nyugodt a szíved, ami üres, mert a saját hangodtól már nem ismernél fel a közösség hangját. Megmondom, hogy miért. Ha meséket mondtál és hallgattál örültél, amikor kiürítheted szíved. Tudod, a mesék ellenünk fordultak. Hatalmadnak eszköze lehetne még, de a mesélők féltékenyek. Látod, a civilizáció hangja nyomja el ma, amit az üres szív öröme megadott, és most hamis vádakkal élsz, elkülönítve a csendbe zárkózottak meséje nem vidít. Köveket keresel a királyod templomához, és most kirekeszt a holt kő, vádolni fognak. A szív üresedik ilyenkor, és nagyon vágyakozni lehet, ha megtaláljuk az élő szavakat ilyenkor. Vagy mégsem, fel kell emelni hangod az „ellenség” ellen. Szavakat kérni az rég volt egységet keresve, amikor a régiek vágyait nem ismerted, amit ma érteni is lehet, ahol az én hangom is elhal már, a kirekesztők sziklájánál. A szíved elcsendesítik, ha ellenük beszélsz. Sok év alatt ilyen „nagy emberré” tett a múlt, és lesz tíz év múlva is lesznek olyanok, mint sokunk. Hallatlanba vett „kicsi ember” tárd fel mindezt a hatalomnak, a számolatlan évek gazdátlan szívének erejét. Igazolni fogja az üres szíved dolgát, aki kiüresítetti magát, hiszen neki én is kiüresíteném magam. Miattam gondoljunk előre, hogy megfoganjon a vigaszom. Közben meglátod a lázadás árnyékát legbelül. A lázadással dolgunk ezután nincs, mert alakját felfedi, aki maga is lázadó lesz majd. A király templomépítőinek a végső idő eljön hamar.
Népem ne legyél lázadó! Ha a teremtett világ ilyen formában nem maradhat meg, és kárvallottjai lehetnek, akár a háború, akár a béke hatalmi eszközökkel létrehozott rendjének, akkor lesznek, akik semmi módon nem akarnak az egység ügyéről beszélni. A figyelmeztetésre sokan nem hallgatnak, így azt sem érthetik, hogyha a Lélek az egy része, akkor az vigasztal. Tudom, hogy ezer év nem számít, ha a megrögzött gondolkodónak nem, nekünk számítson. A történelemben egy király, atyai úton jogot kapott arra, hogy új módon éljen, és sajátos koronát ad a tanítványnak, utódainak Lélek által. Szabadítás a beszéd, a kezdeti, és a végső időben, és az időkre mutat. Egy az Egységben van, rokonainkat számba sem lehet venni, de a jóra való hivatást igen. Hiszen vannak, akik még időben megragadják az új értelem gyakorlásához szükséges kiváltságot. Hivatalosak vagyunk ugyanis, nézve az egység koronája által kapott jelet, időkben közelhozó gyermekségünknek, ami annyit jelent, hogy az érlelődő időkben számon vagyunk tartva. Nem némán, és süketen, inkább a nyírásra fogott bárány türelmével elmondható, hogy amit tanít a három egy istent elfogadó vallás, a profán világban is érthető. Az időket meghaladó időben a lélek áradásának két oldala felismerhető, és ami a szakrálisban már kész, az gyümölcsöző lehet a profánban is.
Hogyan beszél rosszra hajló lélek a lázadásról? Fel lehet sorolni, a külső erőket, melyek biztatnak, hogy valamilyen paradicsomi állapotok lesznek. Ezen erőknek az Úrral olyan a kapcsolata, mint akiknek dolgaik, gazdagsága zálogházban lenne. Emberi bölcsességük is kérdéseket vet fel, ha nincs fedezete. Aki csak a teremtett világban, vagy csak a múltban véli megtalálni új gyökereit, az a jövőt megvalósító kegyelemi időkben kirekesztést szenved el, és már ki is vetíti a jövőbe a szellemi öregedést. Más esetben, azt mondják, hogy már megvalósult a jövő felértékelése, mert a globális világszellem magába szívja a népeket. Egy nép sem választható, csak az egész, mondják, mintha a kivetítésben benne lenne, hogy ami lehetséges az egészben, az részeiben is működik, és nem állapít meg szigorú különbséget a rész és az egész között. Mintha azt állítanák a rész fejedelmei, hogy az egész inflációja egyezik a rész adósságával. Ami lehetséges időben, vagyis a rész meghasonlása, az már nem rész az egész királyságában, hanem a jövő nemzedék számára épített fedezet ignorálása az időkben.
Hallgassunk meg a figyelmeztető erőket, velük egységben ne beszéljünk egyéb hatalomról, mint a kisebbet befogadó lelki értelemről. A szakértelem, a bölcsesség mindenségén kívül létező erőkkel és anyaggal nem számol, csak belső helyi értékek alapján, az anyag egy keresett tulajdonágát igazolhatja egybevetés után. Vegyétek észbe, hogyha egy királyságban, többet is lehet elfogadni, mint ami adott, akkor lehetséges a részek egysége ebben a hitben. Higgyetek a betegségét fel nem ismerő, vagy képmutató nemzedékben működő Gonosz létezésében. Ha beszélünk, ahogy eddig is a lelki szegénységről, és lát majd a fiatal nemzedék is ilyet, hogy a lélek áradását a lelki szegények fogják megélni, akkor ne legyünk lázadók a hangadásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése