Az egyetlen királyság egy örömre hív el, egység következik belőle. Az egység akkor lesz királyság, mikor az ellenséges beállítottságú szellemi hatalom az elközelgő jövőt felismerhetően a maga belső elveivel, a kezdet idők felől vitatja, és a csoportokat általánosan egy közösségi igazság látszatával befolyásolja. Tehát a hatalom, amikor kizárhat az időkben közösségeket, más okból igazolhatóan hamis reményt éleszthet fel, ha a mindenség ismerete nem érlelődést jelentene. A lelki látás önmagában ismeret is, ezért amikor a közösségek töreked elvi felfogásra, lelkiismeretvizsgálattal fogadják, magától értetődően az önkényes törvénykezést. Összességében keresik az alkalmas időt, a kitaszítottak és számba vehetők között a részletekben jelentkező ellentét kibontására, és a szellemi harcban az ellenséges szellemi hatalom erősségeit támadják, nem az embert. Sokaknak nem tetszik, hogy a közösségek felbomló egységének okait sötéten mutatom be. Fontos erről beszélni ebben a bevezetésben, azok miatt is, akik botrányosnak látják a közösségi egységet királyságnak nevezni. Megérthető lehet, vagy mérlegelhető, hogy a lelkiség formái értelemszerű alapjai a közösségi életnek, és ami ebből következik. Aki ezzel kapcsolatban különvéleményt fogadtat el, ezt akkor is hangoztassa, amikor a magasságban lévő fejedelemségeivel kötött alkuról van szó. Igen, az alku életveszélyes, mert a királyság hitbéli dolog.
Ismert következmény, hogy a népcsoportokban és az egyének, létüket kisebb közösségekben élik, és ezek veszélyben vannak. A sokat emlegetett szellemi ellenség miatt, melynek létéről beszélni kezdtem, ha az ellenség valóban létezik. Ahol a népek vezető körein belül megtalálva egzisztálnak, szövetségest is keresnek, ezek a majd testben is létező Fejedelmek ott az előrelátás szükséges. Nagyobb veszély egy adósság-rabszolgaságban élő világszellem létezésére mutatni, amely megveti az egyéni kibontakozás vallásos formáját, mint a királyi egység, vagy az ellenség szeretete. Az ellenség szeretetének üdvös hatása a lelki szegénység vállalása, ami átmeneti állapot. Az új lelki kibontakozás során talajt talál az elmében a hazug egyenlőség, amikor már nem tekintjük hibás alapvetés következményének az „egyenlők” harcát. Ezen „világképben” is a kezdeti időkben bontakozik ki az egyén magánya, és közösségekben visszafejlődik a vágy, hogy lelki királyságban a csoport értékszemléletét érlelje, és lelki értelemben igazolja személyesen a kiscsoportban, hogy élete a megismerés és a tapasztalat által életszerű.
Nem esemény, világosság követi a figyelmeztetést. Már most megtapasztalható, a sejtésekben, a jövőre vonatkozó veszélyekre mutató jelek az előző események részleteinek figyelembevételével, hogy a most érzékelhető gondok, visszafelé vetítve létezők lesznek, és értelmezhetők. Ezek megnevezése késik, mert szellemi lehetősége a gonosz elismerése, és tagadása. A késlekedés oka, egyéni tapasztalat szerint változik. Miért imádkoznánk, ha nem azért, hogy napvilágra kerüljenek az egyéni magány okai, a szabadítás lehetőségével együtt. Az egyik akadály, amikor panaszaink vannak, lényegében a hibás tapasztalat, és ezeket emberi erővel már nincs módunk orvosolni. Meg lehetne osztani ezeket a gondokat, és a megoldást a körön belül. A körök azonban helyi értéken léteznek. Akik olvasnak korai írásoknak, azok ismerhetik, és helyi érték szerint kezelik az abszolút szellemet, az abszolút értelem lelkét is láthatják, az Egy érték készletén belül. Az értelmezési tartományt azonban magunkra szabva kapjuk, sötétséget látunk ott, ahol fény van. Itt van, a dolgok árnyékát követve egy hitbéli magaslat, mely csak alul-múlható. Kérdés, hogy mit jelent alul-múlni valakit. Beszédben megkereshető az út, mely rámutat, hogy Egység vagyunk a visszaható okság és az önreflexió által.
Amikor a hitetlenség találkozik a hittel, adódik a látás elsötétedése, felszínre kerül a fény hiánya, ami a szabadságról alkotott nézetben eltérő. Ellenmondó, hogy valaki világosságnak érzékelje az egész teremtett világot, és mégsem jelöli meg a bűnt a legfőbb rossznak, a sötétség okának. Képzelhetjük, hogy a legfőbb rossz az, amikor elsötétedik a kapcsolati világ. Ellenkezőleg, a képzeleti világ hamis, amelyben az elsötétedés a helyes következmény. A kegyelem elfogadásával van baj, vagy a bűnnel? Esetleg meglep még valakit, de nyíltan kimondom, az abszolútum megértése irányába tett első lépés, az emberi meddőségünk tudomása, elfogadása, és meghaladása. Ez a tizedik lépés is a tanitással. Az első lépés, és a tizedik is! Az alfa és az ómega, gyógyító, aktívan a háttérben maradó sugalmazó és invenciót adó erő birtokosa, akiről a sötétben tapogatódzó elme rendre valami nagyra gondol. Isten nem álszent egyezkedő, nem véd múltat, jövőt kínálja készen, mellém áll. Ha a termékeny szeretet feltárja a magányosság még létező részleteit, mint időben megvalósuló ajándékot, akkor mint irgalom, úgy jelentkezik. Egy az Egységben! A Szentlélekben önmagára reflektál a sötét világ, akit még gyümölcsei nélkül ismer. Meddő a meddőre figyel, és a Lélektől ember születik.
Anyánk, a szűz nem épít új templomot. Már szóltam a visszanyert tulajdonságokról, melyeknek helyi értéke új szereppel bír majd. Azon dolog, ami a keletkezése után átváltozik, és a szavak erejével a jövőt alakítjuk, és amit helyre állítanak, az új egységben az egy részei. Szóltam a teremtményről, de a Gonosz létezéséről csak felületesen. A gyermeki létről is fontos tudnunk a befolyás szerepét. Az angyali világ is, amit ismerünk, egy lázadás következtében két részre szakadt. Egy részük nem fogadta el az isteni tervet, az emberkirály születését, akinek meg kellett halnia, vagyis az Emberfiának fel kellett emeltetni a fára, hogy ahol az eredeti bűn megtörtént, onnan megváltás származzon. Ezek a magasságból levetett bukott angyalok nem fogadták el az Atya tervét, az emberi alakban érkező Istent. Míg a többi angyal elfogadta az emberi alakban megjelenő messiáskirályban az Isten tervét. Az ellenséges angyalok itt buktak meg, és lettek angyalokból a démoni hatalmasságok. Veszélyesek, mert gonosz természetüket nem tagadják meg, és azért is, mert az Istengyermek emberségét elsötétítik. Mert ugye nem hihető, hogy a lázadó hitetlenség jó természetű marad. Az a szellemi létező, aki a szellemvilág Ura volt, és megbukott, rangra kevésebbnek értékeli az embert, a maga uralamánál. Itt áll meg a hit. Ahogy a szamár, mint teherhordó egy jel, úgy jelnek, amikor hátára ül, a megváltó király.
Anyánk fiúnak adott életet, és a jegyesség dolgában is fontos a szerepe. Ennél fogva a menyasszonyt lányaként fogadja el, és minket biztat, hogy tekintésünk testvéri szeretettel nővéreinkre, az övéire. Talán az így kínált tükörben meg lehet érteni, aki elkötelezett. Hozzá lehet venni, mert koronát visel az asszony, hogy minden egyes házasság királyi esemény, amikor fogadott fiáról vagy lányáról van szó. Anyám kéri, hogy fedjem fel a természetét, melyet lányaival szemben gyakorol. Ennek lényege, hogy felkészít a fiával való kapcsolatra, és fontosnak tartja, hogy ennek részletei ne maradjanak titokban. Vagyis fogadott lányainak sebezhetőségük miatt, menedéket kínál. Mutassatok rá, hogy az értelem megosztott, és temploma a közösség is. Mondjátok azt, hogy menedéketek. Aki megtalálta menedékét tartsa fenn annak állapotát, amint képes javítani, és őrizni minden belső ellentmondástól a közösséget. Maga legyen ellentmondásban a Gonosszal, akiről tudható, hogy ellenség, és lázadó.
Tudjátok, és vegyétek jobban észbe, hogy az ügyben, amiben, kezdetben egység volt, most ez magányos terület, az új hálózatban új a háló. Házatok, országotok, a világ elhagyatott lesz, és még az előtt, hogy magatok védjétek, a lázadókat hagyjátok el. Nem mondok okot, bekövetkezik ok nélkül. Távolodás van. Ami érthető volt eddig, meg ne tagadjátok, okot pedig újabb szövetségre ne keressetek. Az egység útja a szövetség. Ami megvolt eddig, ezután is meg lesz, és amit nem értetek, az tudomásra lesz hozva. Azért mondtam, hogy szeressétek az emberek döntési szabadságát, mert a valódi szabadításról még keveset tudtok. Áldjátok ellenségeiteket. Magányodat közösségben éled meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése