A szellemi és a lelki ellentétének értelmezése. Ha közeledtek egyhez, tegyétek egységben, maradjatok velem. Ezt mondja az Úr: „Amit egynek adtok, országomban az vagyon, és sokasodik idővel. Tudva, hogy az odahagyott szellemi fölény érzete is ilyen, és sokak örömére lesz, amit visszaadok. Amikor zavar mutatkozik, képzeteitekben akkor is magtokra kezdtek hasonlítani, mert éhséget éreztek valami nagyobbra, és én leszek, aki táplálhat. Örüljön tehát, aki az egységben a valódi gyümölcsöt késve, de meglátja. Titokban nem marad az egység szeretete, maradjatok velem, bennem lesz látható az áldozat helyes módja”. A szabadság képe az emberben, a szociális kilátástalanságban és anyagi kézben van. Nagyobb lesz a közösség tanácstalansága, ha a „pozitív elvek” még uralkodnak az elmékben, és végül kitetszik az egyén hazugsága. A pozitív képzet, az ellenség meséje is, és amikor folyamatos tapasztalat a szellemi zavarodottság, a világ látva, vagy nem a megfigyeléshez alkalmazkodó cselekvéshez alkalmas nincs abszolút mércéje. Önigazolást gerjeszt az anyagi világban a tény, ami egy nevezőre hozható ugyan a teremtett világban a „láthatatlantól” kapott energiával, de meg kell különböztetni az agyunkban gyökeret vert elveket. A gyökerekre vonatkozó képzavar a folytatásra mutat, hogy a „gyümölcshozó ág” gondozatlan ne maradjon. Tanulságos történetet mond el egy ember. Megverték, majd útszélen hagyták. Ezermesterféle volt, aki az anyagi világban feltalálja magát, tiszteletek örvendett de üzletéről már lemondott. Hosszú utra indult, de megverték, kiforgatták. Esetében, az úton feküdt eszméletét vesztve, amikor megverték, és az arra járók elmentek mellette. Végül egy nála megvetettebb ember vitte orvoshoz. Mint a gondozatlan növény ága olyan volt az útfélen az esemény után, és felgyógyulva megváltozott szemlélete. A megvetett ember segítsége vezette el a késdelem utáni élethez.
Lelki betegséggel került ezután kórházba, a pszichológiai korlátok miatt sem sikerült gyógyítani a verésben szerzett sérülését. Hogy rendbe jöjjön gyógyszerezték, azután. Ugyan lelki gondozásra szorult, rövid idő után önként távozott, a kezelés befejezése előtt, és ezt nem lehetett megakadályozni. Nem akart kezelésre szoruló lelki beteg lenni. Ugyanakkor kezeltek a kórházban egy másik magányos embert is, akinek mellesleg munkát is adtak itt. Fizetést kapott azért, hogy az új betegeket elkísérje orvosi és személyes dolgok intézése miatt a vizsgálatokra, segítve a betegek elhelyezését. Ez a két ember ismerte egymást, de kapcsolatuk megszakadt. Később az alkalmazásban lévő kísérő, aki kórházban maradt, feleségül vett egy beteget, akit ott a szanatóriumban ismert meg. Ők is kimenekültek az életbe, de itt már munkát nem találtak. Imaközösségbe jártak, és a betegség mellékes lett. Az ismert feladatot kapták, kísérgették a lelki betegeket, akik kérték. Itt tanulták meg becsülni az önállósághoz ragaszkodó ezermester alkatú embert, aki a kórházra nem gondolt, és kimenekült. Házaséletük ilyen betegek között gyökeresedett meg.
Valami hasonló történik a szellemi fejlődés során. Vannak, akik az okos szavak kimondásának adományát birtokolva, elszegényedve ragaszkodnak az önállósághoz, vagy ha megváltozik szemléletük, akkor az lelki okokra mutat vissza. Akikkel találkoznak, azok rejtve vannak, esetleg úgy ismeritek őket, mint lelki szegényeket. Ismerve a virágcserép gondozatlanságát megmenthetjük az új földdel.
Lelki erőt magán vegyen mind, és így szeressen. A szellemi és a lelki valóság az ember életében mindig hagy jeleket, arra nézvést, hogy külön is léteznek, lelki adományok. Az Úr isteni és emberi természetében tökéletes módon mutatja meg, hogy az írott történetek kimeríthetetlen források. Egy az Egységben elve három világvallás logikai eredménye. Ezért az írásokhoz is közeledni fogok, hogy a tapasztalati bölcsesség át tudja gondolni azt, ami fontos lehet, vagyis a múltban írottak, a jelennek szólnak. Hasonlóak abban, hogy mint meghaladhatatlan tapasztalatok értékesek, de a felületes szemlélet számára még dogmaként megmerevednek. Az érték megmarad, azonban nehezen viszonyul az olvasott írásokhoz a gondolati, ami elvileg értékes. Ugyanis folyamatosan szükséges olvasni, és így látni a részleteket. Egy félreértést el kellett kerülni, amennyiben a világ olyan hely, amiben vannak különösen fontos szellemi tartalommal bíró események, vagy kutatási eredmények, és eltérő értelmezésekben ezeknek kitágul jelentősége. Csak akkor van kivétel, tanulva és értelmezve, amikor a profán és a szakrális ismeret feltételezheti egymást. Különböző helyzetekben, az eltérő értelmezések lehet eltérő forrása, amit viszont meg kell különböztetni. Az Úr egységes királysága feltételezi a dialógust a nemzetek között, amikor nem azonosak álláspontjaik, ha mégis az egymást hallgató, eltérő nyelvű emberek, elmondhatják történeteiket, az is fontos, hiszen a személyesség lényeges forrása az Egy.
Amikor a „világi” látszat tapasztalat energiát kap a „láthatatlantól” és nem egyezik a tapasztalat útján haladók „világával”, akkor elemezni lehet, hogy mi is az egy közös az egységesben. Amikor a hatalom megkülönbözteti a hatalmaskodókkal találkozva, hogy mikor van szó rendszerhibáról, az gondolati kérdésre adott válasz. Lehet egy szellemi következménye, ha tapasztalati tény a láthatatlan, mert érzékelhető, hogy a láthatatlan elutasításából következik a lelki szegények lebecsülése a lelki adományok birtokosai részéről. Gyakori és végzetes hiba. Ebben az esetben az egyszerű tanítás, a népek és a betegek gyógyulása belső, hitbéli tény, nem külső tapasztalat, vagy látszat.
Hogyan tapasztalható meg a láthatatlannal szembeni csalás a látszatban? Úgy, hogy a hátrányos helyzetű emberek méltóságának egyenrangúságát felfogva, mégis tagadva, dogmatikusan ragaszkodik valaki egyéni álláspontjához. Nem ismerjük a köztünk élő mártírokat, csak haláluk után. A hősiesen gyakorolt erényeket azonban el fogják ismerni. Mi a hősies az önértékű világban, ha csak nem az abszolút szellem elfogadása, feltételezve létezését és kibontakozását a profánban
Talán nem látható, hogy az Úr Jézus önmagára vonatkozó kijelentései mennyire, és hogyan vannak alátámasztva. Az erény szolgálattal társulva, bár nem látható, hogy ez miben áll meg, de megvalósul az lelki erőben, és tagadja a szellemi hazugságot. Ezért is mondható, hogy a Mindenhatónak fel kell ismertetni magát közöttünk, emberi természetben, hogy a késedelem megszűnjék, az erőtlen etika helyébe lépve, az időben a szeretet megnyilvánuljon. Amiben megvalósulhat a szellemi és a lelki és tartalmi kölcsönösség az nyilvánvalóvá van téve, azzal együtt, hogy aki tanítvány az szigorúan rákérdez a szabadság útjára a szeretetben, és válaszol a tanító Igéire. A feltámadó szolgai módon hisz az emberi méltóságban. Királyság, hogy a tagok Egysége lélekben is megvalósul, és léte a profánban az Egy által lesz nyilvánvaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése