A késedelem tapasztalata. Látható, hogy az emberek egy része a szükséges elérésén túl megtartja ideáit. Távolabbi cél nem lehet, mert vagy azért mert a hatalom különböző formái még ismeretlenek, vagy mert természetük a meghasonlás miatt rejtett. Ahol, az ilyen külsődleges mondható hatalmi formák érvényesítik érdekeiket, egyes célok érvényre jutnak majd, azonban az ideák világossága fénytörésbe kerül. Átértelmezhetik a helyzetet, akik későn ismerik fel a kiteljesedés tervezett, eredeti útját. A késedelem belátás kérdése, ahogy az eredeti terv is az. Az eljövendőt a teremtmény elé, a fizikai létben felismerhető módon, és a Fiú emberi testének elfogadására alkalmas szellemben tervezi az Atya. Később érthető módon, a szellemi létet a Fiú által elküldött Szentlélek igazítja meg. Észrevesszük, hogy a világi külső hatalmi támogatással, ugyanúgy célt ér az egyén előmenetelében, mint a lélek szerinti királyi eljövetel. Elfogadva az önérdekű közösségi rendet világos lesz, hogy a régi elveink szavakba foglalva túlkorosaknak tűnhetnek. Erre mutat az elköteleződésről írt sok tanulmány, ahol érzékelhető az elöregedés, és olvasható, hogy a régi közösségi tapasztalatok, az új lélekkel egységben rendeződnek idővel. Ilyenkor is a királyi egység reményét élitek meg, termőre fordítjátok a kis ágat, mint egy újat a kezdeti időkben, vagy átfogalmazzátok a reményetek célját, visszametszve egy fát. A szellem lelki talajon, a testben, és azon kívül is él. Akik szellemi megsemmisülésként élik át késedelmet, az anyagi világban talált új menedéket, azok számukra egy érlelődő „eredeti tervben” megvan már végrendeletben. Az ajándék, amit nem fedeznek fel, a hit talaján kapott új föld.
Az elmúlás nem jel, amit figyelembe kell venni, mert tudjuk mit kell meghaladni. Egyik esetben a világi hatalom rendezőelvét, az ellenséges büntető elvet tévesen, nem a teremtett világban gyökereztetjük, ahol új örökségünk van. Másik esetben, akiben szellemi fölény alakul ki, és a sötétségében megtalált új alapokra helyezkedve elfelejti, hogy az eredendően vesztes, hatalmi rendező elv közeli végső idejében él. Az angyali tábor nézi a véghez elérkező ember bánatát vagy örömét. Ami messziről látszott, a vigasztalás reménytelensége, épp most akar a szellemében elcsendesedni, átmenteni lelkivé az ember. Amit az isteni igazságosság már most, előre felkínál, az ma is érlelődés, amit épp a korai időkben, mint folytatást látunk meg.
A népek egységben vannak a királyságban. A népek vezetői az önértelem hatalma ellen lázadni nem mernek, a királyi korona mellett pedig nem állnak ki. A hatalommal bíró ember nem akarja értelmezni, és meg is veti a természetesnek tekinthető hűség értékét, mert itt beszakadhat az egyezményesnek mondható abszolutizmus gyenge tetőszerkezete. Nincs indokok, nyilvánvaló, hogy nem kell tisztának lenni, amikor gyanússá tudják tenni, azt aki ellenükre szól, és szóba hozható, kibeszélhető. A részletek útvesztőiben igazodó hatalmi elit mesékkel nevetségessé teszi, az elöljárói rendszert, ezzel a korona egyszerűbb lelkületű, hűségesebb alattvalóit. Itt a kistestvérek magatartása fontos, mert sokan vannak, akik az átláthatóvá tett lelki szegénységet megvetik, nem mernek kérdezni, a meséket mégis fonákjukra fordítják. Az elöljáró lényegében két elvet ismer, és két cselekvési irány.
Itt a lehetőség nyitva áll, hogy magába nézzen az egységesnek látszó „világszellem”, és az ellentmondásos és álságos, valójában a hatalomtól szabadulni képtelen erő. Késedelem van ebben, hogy a lelki adottságokkal felvértezett ember, aki megérti a világot és uralja az anyagot, de nem ismeri el a lélek uralmát, annak isteni eredetét. Három vallás van, amelyik az Egy isten hitét vallja. Három tanítás, ami lényegében engedelmeskedik a logikának, mely az egyről állítja, hogy a hit egységes. Nem alattvaló tisztségre hív az Úr sem. Maga is szolgál, aki elismerte az egységet, de még inkább az, aki megtöri kenyerét, és hálát ad. Aki felismerhetővé teszi, ami táplál.
Meg fogjátok értetni, hogy miben áll az előmeneteletek, ha már az új időkben éltek, és a „világkép” hajnala után sötétség jön a virradatra. Ali azt képzelte, hogy van mód előre lépni a határtalanig, meglepődve látja, hogy itt a kitaszítottak laknak. A belső világ, amely már látja a sötétséget, annak lehet egy élő Ura. Addig, hogy a több szólam azonos dallammenetet kövessen, imádkozni kell a saját kastélyotokban az egység Urához, akinél a korona van, hogy érsük, amit kérünk. A belső világ olyan cserépedény, amelyben egy mag kivirágzik. A külsőben is, ahogy a szent mártír teste, mint gabonamag az oroszlánok szája között őrlődik, jó táplálék és forrás lehetett, abban az időben, amikor a cirkuszban tapsol a látványért a világ. Várjátok meg a tanúk érkezését, akik nem csapnak be, van megismerhető „világkép” a civilizáción belül, annak gyomrában. A bűn, ami terhel, lenyom, ha felszínre jut, érlelődik a bűnbánat. Tágítsátok a határokat az egységes belső hatalomig. Határai közt maradjon mindenki az egy királyságban, ahol a részek különbözők, az egység léte az, ami időkben azonos bennük.
Az elmúlás nem jel, amit figyelembe kell venni, mert tudjuk mit kell meghaladni. Egyik esetben a világi hatalom rendezőelvét, az ellenséges büntető elvet tévesen, nem a teremtett világban gyökereztetjük, ahol új örökségünk van. Másik esetben, akiben szellemi fölény alakul ki, és a sötétségében megtalált új alapokra helyezkedve elfelejti, hogy az eredendően vesztes, hatalmi rendező elv közeli végső idejében él. Az angyali tábor nézi a véghez elérkező ember bánatát vagy örömét. Ami messziről látszott, a vigasztalás reménytelensége, épp most akar a szellemében elcsendesedni, átmenteni lelkivé az ember. Amit az isteni igazságosság már most, előre felkínál, az ma is érlelődés, amit épp a korai időkben, mint folytatást látunk meg.
A népek egységben vannak a királyságban. A népek vezetői az önértelem hatalma ellen lázadni nem mernek, a királyi korona mellett pedig nem állnak ki. A hatalommal bíró ember nem akarja értelmezni, és meg is veti a természetesnek tekinthető hűség értékét, mert itt beszakadhat az egyezményesnek mondható abszolutizmus gyenge tetőszerkezete. Nincs indokok, nyilvánvaló, hogy nem kell tisztának lenni, amikor gyanússá tudják tenni, azt aki ellenükre szól, és szóba hozható, kibeszélhető. A részletek útvesztőiben igazodó hatalmi elit mesékkel nevetségessé teszi, az elöljárói rendszert, ezzel a korona egyszerűbb lelkületű, hűségesebb alattvalóit. Itt a kistestvérek magatartása fontos, mert sokan vannak, akik az átláthatóvá tett lelki szegénységet megvetik, nem mernek kérdezni, a meséket mégis fonákjukra fordítják. Az elöljáró lényegében két elvet ismer, és két cselekvési irány.
Itt a lehetőség nyitva áll, hogy magába nézzen az egységesnek látszó „világszellem”, és az ellentmondásos és álságos, valójában a hatalomtól szabadulni képtelen erő. Késedelem van ebben, hogy a lelki adottságokkal felvértezett ember, aki megérti a világot és uralja az anyagot, de nem ismeri el a lélek uralmát, annak isteni eredetét. Három vallás van, amelyik az Egy isten hitét vallja. Három tanítás, ami lényegében engedelmeskedik a logikának, mely az egyről állítja, hogy a hit egységes. Nem alattvaló tisztségre hív az Úr sem. Maga is szolgál, aki elismerte az egységet, de még inkább az, aki megtöri kenyerét, és hálát ad. Aki felismerhetővé teszi, ami táplál.
Meg fogjátok értetni, hogy miben áll az előmeneteletek, ha már az új időkben éltek, és a „világkép” hajnala után sötétség jön a virradatra. Ali azt képzelte, hogy van mód előre lépni a határtalanig, meglepődve látja, hogy itt a kitaszítottak laknak. A belső világ, amely már látja a sötétséget, annak lehet egy élő Ura. Addig, hogy a több szólam azonos dallammenetet kövessen, imádkozni kell a saját kastélyotokban az egység Urához, akinél a korona van, hogy érsük, amit kérünk. A belső világ olyan cserépedény, amelyben egy mag kivirágzik. A külsőben is, ahogy a szent mártír teste, mint gabonamag az oroszlánok szája között őrlődik, jó táplálék és forrás lehetett, abban az időben, amikor a cirkuszban tapsol a látványért a világ. Várjátok meg a tanúk érkezését, akik nem csapnak be, van megismerhető „világkép” a civilizáción belül, annak gyomrában. A bűn, ami terhel, lenyom, ha felszínre jut, érlelődik a bűnbánat. Tágítsátok a határokat az egységes belső hatalomig. Határai közt maradjon mindenki az egy királyságban, ahol a részek különbözők, az egység léte az, ami időkben azonos bennük.
A késedelem után. Az erő természete kettős, példa erre a kozmológiai felfedezés, amivel megmérhető lett a világegyetemben teljes kiterjedése, ahol az atomos kozmosz töredékének bizonyult az egésznek. Ami tartalmazta a láthatatlan erőt és anyagot innen nyerte a láthatatlan nevet, mert következménye volt egy, az egészet mérő kutatásnak. Az önértelmű világ késlekedése a teremtett világban is önértelmező tulajdonsággal bír. Ez a törvény és a proféták. Ahol állandósul a reflexiós kényszer, ott az önreflexió új belső tartalma, rámutató figyelmeztetés. Minősít, ha figyeltek a teremtett világ és az önértékű világ között meglévő kapcsolatra. Természetéről beszél a megtört kenyér, az egyszerűen, akkor képzeteken túl lépő zártságát képzeljük, ha komplexebb hangon szólítjuk, akkor zártságok megtörhetőségéről. A figyelem időt kér magának. Elsőként, az ember megállapítja a bűn létét, de csak későn teheti. A késedelem után, mint aki tapasztalatok birtokában van már véleményt alkot arról, ami kevésnek bizonyult. Másik oldalról kiindulva az ember sajátos módon világbirodalmat épít, ami lehazudja a bűnt. Az anyag tehetetlensége abban áll, hogy azonos elvi alapon sem tudjuk, vagy nem akarjuk megismerni ez eredet mindkét nézetét. Tehát késésben van a tehetetlen, és maradni látszik. A bűnt követő megtorlásról a hatalom hamis, kétarcú büntetést ismer, bizonyos esetben a hit alapján álló is. A bűnbánat késedelme a néma valóság valósága, ha a beszéd kezdete bűnbánatra való felindítás.
Hogy az életed végéig miként élsz, az egy nálad nagyobb szeretet kegyelmétől függ, mely megakadályoz, hogy a mártírok oldaláról ne lépj át a lázadók oldalára, vagy ha átléptél, vegyél tudomást a még nagyobb kegyelemről, ami feléd ilyen állapotodban irányul. Válaszolva a tanúság hívásra, a bűn okozta késedelem visszanézve ismertet arról, ami a jövőben várható. A mártírok az önemésztő világnak kínálja az igaz vér szavát. Beszélnek ma is a szív hangján. Ha csak kissé elszakadunk, akkor tele lesz világunk a tanúk hangjával. A profán ismeri a tanúságtétel formáit, az is késedelmet szenved, ezt az egyet nem tagadhatja a királyi rend. Ha a lélek halott, a halottak között van a helye a királyságnak. A teremtett világ idejének végét nézve megérted, hogy mi maradhat meg akkor az anyagiban, és miért.
Hogy az életed végéig miként élsz, az egy nálad nagyobb szeretet kegyelmétől függ, mely megakadályoz, hogy a mártírok oldaláról ne lépj át a lázadók oldalára, vagy ha átléptél, vegyél tudomást a még nagyobb kegyelemről, ami feléd ilyen állapotodban irányul. Válaszolva a tanúság hívásra, a bűn okozta késedelem visszanézve ismertet arról, ami a jövőben várható. A mártírok az önemésztő világnak kínálja az igaz vér szavát. Beszélnek ma is a szív hangján. Ha csak kissé elszakadunk, akkor tele lesz világunk a tanúk hangjával. A profán ismeri a tanúságtétel formáit, az is késedelmet szenved, ezt az egyet nem tagadhatja a királyi rend. Ha a lélek halott, a halottak között van a helye a királyságnak. A teremtett világ idejének végét nézve megérted, hogy mi maradhat meg akkor az anyagiban, és miért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése