A jelenések véget érnek. És lesznek jelenések, olyan megnyilvánulások jelen időben, melyek rámutatnak a profán és szakrális metszéspontjára, mert az értelmezés ezen a helyen szükséges. Már ismerhetitek, amit a nektek szentelt ajtó és a bennetek lévő képzeleti ablak titkáról írtam (1. és 13. üzenetben), tudhattok arról mit nevezek korai időknek. Amit eltérő képzeteket ébreszthet kezdetben, olvasásba érlelődve a megvalósulásig, személyesen lehet a továbbiakban, de részleteiben tapasztalni. Azt, ami ma történik meg, mint valami érintés, az emberi szellemben Isten által felfedett értelem keresztezésében lelki választ feltételez. Az Úr mondja: „Szavaim forrását az ember személyes döntése táplálja, de az írás beteljesedik kevés idő alatt, hamarabb, mint hogy a folyó elérné a tengert. Akik nem hittek, azokért adtam oda magam, mert nem vagyok vádlótok. Nem tudtok tanítani azonban mást az anyagi világban, mint amit lelki adományként kapott értelmetek enged. Ha tehát itt a belső ismeret ideje, és a látás vissza mutat az okra, akkor ne akarjatok szellemben dicsekedni”.
Ezért tekintek minden emberre irgalmasan, mert szellemi és lelki zavarodottságnak oka van, és hosszú ideig akarok veletek lenni, ha rövid ideig is fogadjátok el, a véghez tartó időkben, az új kezdet lehetőségét. Egyszerű vagyok, törekszem a látomások magyarázatára, mert fontos nekem a szétszórtatásban mutatkozó egység. A szegények ügye, és nem a vádlók hatalmi káoszt okozó szellemisége az, ami a munkás logikáját meghaladni akarja. A birodalmi hatalom feltételezi, hogy amikor hasonló logikával eléri a hasonlót, akkor visszaélhet sikereivel, ez okozza a zavart. Aki kegyelmet nem ismer visszaél a kegyelmező szándékkal. Tudjátok, az írásokban fel lehet ismerni angyali természettel a teremtett világot és másikat, a veszendőt. Amikor a harag a belsőben eluralkodott, akkor előfordul, hogy az emberi természet kritizálja az angyalit. Borzalmas zavarodottság keletkezik, épp azért kell testvérként tekintenem mindenkire, mert kegyelmem hirdetése lehet az egyetlen a kihívó szó.
Késve érkezett hozzám egy angyal. Ahol a királyság kiteljesedik az időkben, ott két irányú folyamat kezdődik. A nem hívőt akkor terheli késedelem, ha hirdetve van az örökkévalóság, és annak rendelt belső idejét fel nem ismerve ítélkezik. A három világvallás az egységet külön éli és tanítja, és a profán világba mégis ellenséges értelemmel találkozik. A munkás ne csatlakozzon a hatalomhoz. Az időben azért jön el egy angyal, hogy figyelmeztessen a türelemre. A természetes rendről szól a másik, és egy majd késve érkező angyalról, aki a várakozás ideje után jön el. A végidő angyala is közeledni fog, majd visszatér, ez a másik irányú folyamat, amit mindenki érzékelni fog, de nem látja meg türelem nélkül a természet. Titkát nem tudja meg, aki képtelen emberi elmében fenntartani az ébrenlétet, ami nem más, mint a múltra való emlékezés. A végidő angyala kis ideig irgalmas, nem bánt, és tovább megy. A belső időkben mutatkozik meg a hatalmas kegyelem, ami sokakat vezet a kezdeti időkig vissza, és az végső időkben az angyal által kért lelki türelemre felfigyel. Amikor a végidő angyala visszaérkezett hozzám, figyelmeztetett, hogy az idő végének közelségével személyes döntésre vár, természete szerint, a kegyelmi időben. Amikor ismét azt válaszoltam, hogy kész vagyok, mondta, írjak le úgy mindent, mint egy olyan valaki, akinek a Lélek majd lehetőséget ad ismét, amikor hirdetni lehet a kezdeti időket a véggel együtt. Most érthető lett, hogy őrzőangyalom miért intett türelemre, és az is, hogy a hírt hozó angyal, akinek érkezéséről tudtam, miért késett. Időben érkezett, csak én éreztem úgy, hogy késik, és azért, mert gyorsabban szaladtam, persze az időkből kifele, a Lélek szándéka ellenére. Az van így, aki nem tudja, hogy többet kap kegyelemben, mint amit az elme képzel.
A végítéletre mutató írások, melyek már az idegen nyelveken közölt üzenetekhez kapcsolódnak és már a királyságra mutattak, azért nagy ígéretek, mert a népek egysége egyrészt a népeken és nyelveken keresztül, vagy még inkább személyesen valósul meg. És egy kimondhatatlan gondolat, másik forrása is megjelenik benne, az idők ürességében, hogy a Lélek működése maga a királyság egysége. A profán már felfogja, hogy az időben felcsillanó szövetség a kis közösség egységében, az apró lépésekben megjelenő értelmi tartalom megjelenik, és később lélekben lesz érett. Fontos a megkülönböztetés a figyelmeztetésben, mert közöttük teljesedik ki a tapasztalat, hogy az emberiségnek adott nagy ígéret más fogalmazásban egy parancs: „Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat!”. Legyetek figyelemmel, megszaporítom az egységben lévő nyájat, és pásztort kapnak, a leölésre szánt juhok. Egységben lévő nyájat fogtok találni, épp a leölésre szánt juhokat, akiknek pásztorai lehettetek.
A jelenések végén egy látomást kaptak az őrt állók. Két angyalt láttam, mondták közöljem az új látomást. A templomban sok lelket láttam, sötét ruhában, az ajtóban is sok fehér ruhás ember akart betérni, de a sokaságban nem jutott hely. Később tűzben, az oltár felett szent sokaság jelent meg, akik a tűz múltával egyesültek a füstben, magukkal ragadták a sötét ruhás lelkeket. Majd szentek másik csoportja körbefogott néhány fehér ruhás betérőt, és beszédre biztatta ezeket. Mécsest adtak nekik, és biztatták őket, hogy menjenek, és gyorsan szerezzenek olajt a mécsesbe. Az őrt állók látták mindezeket.
Az őrt állók láttak két eltört pásztorbotot is, amiknek neve volt. A látomásban látott két angyal közül egyik, átvonult keresztben az oltár előtt, úgy hallottam, mintha beszélne valami érthetetlen dolgot mondva. Később megérkeztek a mécsesekkel azok, akik el lettek küldve olajért. Ezek értelmesen beszéltek a leölésre szánt juhokról, a tűzről és az angyalokról, akik az eltört botok nevét viselték. Világítottak a mécseseik, és mondták, hogy akik értik az angyali hangot, azoknak jelent valamit az eltört pásztorbot. A botok neve azonban rejtve marad, nem ismerhetik meg az értők, mert a titok már lényegtelen. Akiknek tudni kellett a titkot, azoknak sok félrevezetésben volt részük, most a leöléstől megmentett juhok pasztorálása lesz feladatuk, a fontos dolguk.
Lássuk meg, hogy két forrás vezet a királyság egységéhez, ez lényeges. Az egyik táplálja, a másik felhasználja erejét. Igen lényeges, hogy elhatároljuk magunkat a felkínált újabb szövetségtől, amíg a meglévőt nem tartjuk be. Ugyanis, amikor számba vennénk kötelezettségek lényegéből fakadó feladatainkat, máris késésben és önellentmondásban lennénk. Amikor a tagadásban lennénk megosztva, az egység útján az egyik oldalról ezek, a másikról azok a tagadók érkeznének. Egy templomot építve is bekövetkezhet a pásztorbot eltörésének pillanata, ezért a jelenéseknek időlegesen véget kell érniük, mert a valóság folytatása az érzékeken innen és azokon túl is van, a gondolatban. Az élet részben anyagi természetű. Az anyagi természetű eseményre reflektálva az idők végére mutatunk, az idő vége felől az új kezdetekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése