Köztetek van hozzám közel álló, és van olyan, aki nem fog közeledni. Aki elfogadó a magányban, az a királyságban elfogadott lehet. Aki meggyőzheti az egységről magát a saját nyelvén, lehet másban sem keres egyebet. Keressünk olyat, aki betölti a kicsinyek között örömét, nem találjuk meg hivatalában. Az emlékezet határait járva találjuk meg a szavak hívására emberünket, és lesz olyan, aki már átváltozott, aki ott hozza elétek nyíltan a dolgait, ahol az idők véget érnek. Ha feltárul az idők természete, és meglátnánk vetésünknek az eredményét, tudva, hogy amit ember vetett azt angyalok aratják, akkor sem értenénk, hogy miben áll az elhívás. A hibát látjuk, a tökéles rejtve marad, a magokat majd számba lehet venni, ha elhaltak és termett valamit a munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése