Milyen beszéd ez, kérdi az érett elme. Amit az érett, esetleg
„elöregedett” szellem vetít ki, arról talán mondható, hogy nem gyerekes, talán
beszédes is. Azonban a lélek érlelődéséről nem hallanak az értő tagadók, ezért szükséges beszélni erről. Fontos érteni az elme okos tagadásai miatt a vádlók
megosztottságát és megosztó szándékát. mert sokan válnak lelki beteggé és
kirekesztőkké szellemi hatásokra, másokat is megkeményítve önigazolásokban. Ha
kétsége nincs, idővel öncélúvá válik az értelem, eredeti lelki adottság
gondozás nélkül ápolatlan marad. Ahogy a test, a lélek is táplálék nélkül
marad, az állandó szellemi terhelés közben, a gyűlölet az oldódásokat olyan
kollektív tudatba merítik, ahol az elmének a hálózat válasza sem valóságos már.
Végül énem érzékelve az időt, az önképpel együtt a lelki halál állapotába zuhanhat.
A kereső elmém tapasztalja, hogy a halál elkerülhetetlen, és önvizsgálatot sem
tud végezni emlékezet nélkül. A tudat magáénak érezheti, és ezzel fordítja maga
ellen magát, mint a lelki halottat, aki éhes és nem tud táplálni.
Fogadott gyermekek imádkoznak, hogy sokak tisztulása elkezdődjék, egyben maguk is érlelődnek, felfedezve eltérő lelki ajándékaikat. Sokakban növekszik az érettség addig, amikor nyilvánvalóvá lesz, hogy koronát visel az Emberfia. A háborúkat a szegények iránti legnagyobb támadásnak gondoljuk, és akik ebben maguk hibájától függetlenül belehaltak, számítanak az engesztelésre. Ezeket a szegényeket sem csak a haláluk fosztja meg az elégtételtől, de a szellemi terror miatt elesett engesztelők hiánya is. A szellemi háborúban sokan egyezményes hatalommegosztást istenítenek, és aki bálványimádás ezen új formájában rosszat lát, és figyelmeztet, azt kiközösítik, megölik. Legyetek érlelődők, engeszteljetek imával a harcolókért is, mert ez megóv az ítélettől, nehogy felsőbbségi tudat alakuljon ki bennetek is, ami akadályozza, hogy a fogadott gyermekségetek gyümölcseit megteremjétek lélekben is.
A paradicsomi új élete felé akarva és akaratlanul törekvők is keressék az utat, a visszatéréshez. Mert az emberi viszonyok között a tapasztalati világ szeretete is kell. A profán világ ismerete, maga az elvágyódás is lehet oka a lelki halál tényének, és az elme kiválóságát a világ hazug módon ismeri el. A szakrális elismeri a tudás lelki adományát. Egyszerű viselkedési formáknak természetesek tudnak maradni. Nem lehet szenvedés nélküli megtisztulás, sokszor az új paradicsom ígérete a második halál feletti győzelem helyett kitérő útra, a halál árnyékába visz. A közösségi tudat köves lehet sótlan talaján így vagy úgy, sokan a kiteljesedést a világi hatalom körén belül várják, míg utolér mindenkit idővel a pillanat, amikor a bedől a világ, és az már élő isteni elközeledik. Az egyszerűségben maradók legyőzik az önértelem hatalmának hazugságát a közösségben. Az önértelem szelleme kövülete a hamis egységtudatnak a lélek hangja nélkül. A gondolati vizsgálódás az egység kis lépése lehet, és ami a tudat paradicsomi ígéretében elveszik, mert az elme gyümölcse, egy pillanat alatt, maga ellen fordulhat rossz szellemi befolyás miatt.
Az élet számtalan forrása megnyílik az egyszerűsítő elmének, amikor önértelét a közértelem helyett, a számtalan lelki ajándékához, vagyis a forráshoz közelíti. Amikor számtalan nyelven az ellenség hangját hallja a lélek a folyó mellett, már nem tud ragaszkodni az épp meghatározó hatalomhoz, és lelki ajándékaihoz, nem találja és felismerni sem képes keresztjét A hatalom persze működik, csak épp töredékes formában. Erre mondjuk azt, hogy már nem meghatározó, inkább meghatározott a saját hang is, ahogy meghatározott, és élményszerű volt kezdetben az életre hívó mondat, ami ma megszólítás után alakul, és a nyugodt elme nem törik meg közben. A „sokban én az egy vagyok” gondolata akkor vezet az egységhez, amikor azt is hozzáteszi az én, hogy merre tartok a Lélek által ezután, és épp meghatározó erő a szabad választásomat nem vonja kétségbe. Tagadhat Egy gondolatot az elme, amikor az élő Lélek felizzik benne? Sokszor a megtévedés tudata nélkül némul el a belső hang, mint a szellem vadállatainak félelmétől. A tiszta hang életre visz, ezzel szemben sokszor botlik meg, aki az emberek előtt a bölcsesség bajnokának látszik.
Figyelmezzetek, mondja az Úr: „Szenvedtek, de boldogságra fordul a lélek bánata, és boldogság a szolgálatban lesz teljes. Maradjon meg az értékeknél, akit erről ismernek fel. Az első érték, ami több mint tapasztalat, anikor teremtett világban teljesedik ki az ismeret, ahol az értelmes igék természetük miatt, és a régi adottságokkal együtt később is érlelődnek.”. Az Ige, vagyis a cselekvést kifejező szó határozza meg a mondat tisztaságát, ha tárgyink az egység irányába mutat, és az emlékezet önreflexió gyakorlatára. Ha keresztjét tekinti értéknek valaki, akkor a belső tapasztalat is megerősödik, vagy amikor a sötétségben az Urat keresi az értő elme, lélekben a kapcsolat ajándékát kapja meg.
Az érték tapasztalata és az elvek. Úgy ahogy az értékek és tapasztalatok megosztása folyamatosan működik az emberiség történelmében, az elvek keresztje is hatékony. Olyan fa a közösségben hatékony rossz, ami a kirekesztést elvi alapon indokolhatja, és a hatalmat is megzavarja. Az elme már nem tudja követni az értékeket, ha az ismeret korlátlan, mégsem osztható meg. Talán a hálón belül maradó érték tud majd visszakérdezni a jóra? Az értékválságot csak a tudás nem haladja meg, ha meg is tudja osztani magát, és a tapasztalati világban azt a szemléletet, melyre általában hivatkoznak, és szabadnak mondhatnak, a tiltás miatt valójában erőtlen marad. Amikor a kiscsoport válasza, az elvi logikára nem épülhet rá, az isteni hang haladja meg az értékelhagyást miatt kialakult gyengeséget, amikor az egyszerűségben nevezi meg a folytatást. A haralom tapasztalata, a saját „világkép” a hálón kívül maradhat, ha a tiltott fára rákérdez. Az elme válasza lehet maga a fa, a jelent nézve, mert itt látható hatalmának gyengesége. Lényeges és lényegtelen képes együtt érlelődni. A fa kiérleli gyümölcsét, amiről talán nem eszik, se jót se rosszat, aki kivágatta. Hitet tagadva lehet élni, ellene beszélni visszatetsző. A száraz fára mutat a kereső is, aki elnémult. Egységet Szentlélek közeli és időben érkező ereje hoz, felemel, elszakít és vigasztal, lelki hang lesz az elvekhez. Szól a fogságról, az új értelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése