Sem korai sem a késői időkben nem marad értelem nélkül a szó, kérdezzétek tehát a lelket, és beszéljetek általa. A szellemi erő, és alkalmasság kevés, amikor elménket az egység visszfénye felől szólítjuk. Magára marad világunk, és a Lélek dinamizmusa is gyenge, ha a szavak megfelelő helyen kaphatnak értelmet és csak ott érlelődnek, ahol tanítás van. Aminek visszfénye már látszik, a próbaidőszakban majd az egység melletti érvek ébresztik fel a világi tudatot. Ezért már most szükséges és helyes az érlelődés és várakozás, amikor már a büntetés óceánján hajózva, nem a kezdeti időket élve, az titokban marad, hogy miért nehéz szólni. Mert az egységben az érettség hiánya nem érték, ha a Gonosz mélységeinek vagytok kitéve. A jóakaratú várakozásban eléritek az embereket, akikben a tanítás keserűvé lett. A sötétség erő és büntet, ezért a senki földjén éljetek érlelődve lélekben, amikor a bűn tudata vádolni kezd. Tetszik nekem a megvetett és beteg emberek között élni, megmutatni az Ige közelségét a nehezen kimondott szavakban is. Ajándékot ad, akit a szavak vigasztalnak, a szellemi harc helyett éppen az egység hirdetése lesz fontos, ha ennek visszfényében van mód cselekedni, érvelni.
Ezt mondja az Úr: „Országomban szavakkal, beszéddel állok elétek. Akiket nem tanítottak, azok is így kapják a szükséges vigaszt, és a szenvedés igazságában, a kereszt hordozásában fognak megállni idővel előttem. Azok, akik engesztelnek és azok is, akik megvetettek, vagy akik az arcomat látják országomban, megtudják, hogy arcomat a lelki vigaszban láthatja meg a világ. Az emberi önértelem világossága megvakítja a világot, és a lelki sötétség megöli a lelket. Ott tetszik ki majd a szavak világossága, hol az egység visszfényét is látják, és az nem lesz bántó”.
Az egység jel. Van, aki meghal, és halála percéig nem segítette az a tudat, hogy megváltott lény, akit az Ige egység kimunkálására hívja el. Hivatása, ami most nincs még elegendő lehet a testi halál képzete, hogy amikor a Gonosz vád ma a világban elhatalmasodik, akkor a bűnbánatot vagy egy jó szándékot felindítsa magában. Mint akinek a sírban lenne hirdetve az örömhír a feltámadásban, az tehát a lelki halál kérdéseire értelmileg is kap választ. A halál képzete miatt látják, hogy a törékeny cserépedényben őrzött lélek a bűnbánati terv eseménye, éppen a vízzel keresztelő bemerítő beszélt a Lélekkeresztségről elsőként. Az atyák sem látják az utolsó időket, amikor elmerülnek a bűn tengerében, és az önigazolás vigasztalásában, hogy az igaz élet testben keresztre van feszítve ma is. A halál képzete valós. Ez most nyeri vissza értelmét, és felfogadható a hatalomnak is, ahogy a Lélek erejét epedve várják ezekben az időkben a kor tanítványai, csalódottan, az üres sír láttán. Az ígéret jele ilyen, szomorú folyam, amíg a Lélek belép az abszolút tervbe, és mindent átformál. A fogadott gyermekek imája, a Lélek szavai, a vállalt szenvedések megindítanak. Engesztelést azok végeznek, aki tudják, hogy helyettük már a világ ez nem teszi. Figyelmeztetés van választott gyermek, amikor meg kell halnotok az idők vége előtt a második halállal, hogy aki idáig a betegek és a szegények arcát nézte, az csak a világ számára halt meg, a halottakért már nem kell meghalniuk.
A végítélet azokra is vonatkozik, akik megértetik a világot, a halott testet, és nem értik a lelkét, hogy a világ ítéli meg önmagát, és a Gonosz csak kimondja mindezt. Tehát azok, akik a halál képzetét ismerik, és nem értették meg, azoknak meg kell tudni, hogy még haláluk után is van kegyelem, az idők végéig, ami már nem a helyi érték belső ideje, mint a betegség. Elfogadva az Isten Országának közelségét, az ígéretben, a világi ítélet is nyilvánvaló. Akik ezen felül állítanak olyasmit, ami a halottakat sérti, azok a halál utáni élet kegyelmi jellegével nem számolnak, elfedik tárgyi jelekkel királyság létét, az egységben. A teremtett világban van belső énkép, ahogy a világban is, ami felett maga a világ ellenséges ereje hatalmaskodik. Aki belső nyugalomra vágyakozik az mit mond a hatalmaskodónak, aki már kinyilvánította minden teremtménynek a maga természetét, és az ellenséges egység hamisságában bölcselkedik. Mondhatják, hogy nem ismerték a Gonoszt?
Az egység teljesülés. Abban a tudásban, ami a hitből ered, és a halálban ér véget, azoknak a szavaknak az ereje fér meg, melyek nem írhatók le. A jövőben formálódnak az élet azon szavai, melyekről a szeretetben tudjuk, hogy fel nem fogyható egységben vannak a hit és az értelem által. Ami a valódi és megvalósulni készülő egység visszfénye az elvakít, a tudati hatalom önértelme, az nem látja a lélek összetört cserépedényét. Ha keserves kínok között vergődik is az elme, a lelki hiány megtapasztalást a világi keretek már nem tudják meghaladni. Aki a halál képzetével kapcsolatban véleményt formál, és nem akarja hirdetni a világ látványos pusztulását. Az igazságot fára szegezve tudja vizsgálni, színről színre láthatja a nagy világóceán kikötőiben feltáruló világot, de az egységet nem akarja a kicsi tócsában meglátni. Az Egység, ami mégis megvalósul, érthető okokból ezután kettős természetű. Nem a tudati, hanem a tapasztalati szinten, amikor a királyság az időben megvalósult egység, akkor fonák módon a hatalom alatt élőnek a visszfény teljesül be. Megértve a világot, az ember találkozhat az örömhírrel, de nem jut el az eredetileg jól megtervezett világban sem a belátásához, hogy épp lelki alkalmatlansága az erénye, amit vizsgálni nincs ideje. Amikor az egység a világban is meg fog mutatkozni, akkor már, ami azon túl van, vagyis a fogadott gyermekek világossága sötétségnek fog érződni, mert a hatalmi magyarázat szeretné az egységet egynek nevezni, vagyis az elvet magyarázva kijátssza a hatalmi logikát, saját maga ellen. A sötétségben pedig nem veszi észre az ember, hogy ha rendre kifut az időből határtalan tudata, és letagadott tapasztalat lesz a léleknek összetört cserépedénye. Erre nincs jó szava
A lelki szavak értékét nem meghaladva és vizsgálva az írásokat, az érlelődés belső helyi érték, ami ideig, időkig és fél időig tart, és az életidő eseménysora a végítélet. Az utolsó időkről szóló írások jelek, ahogy az idő halad, az idők érlelik ki a válaszokat. Közben vagy utána van a test halála, és ezért hirdeti az örömhírt az Emberfia, az élő egységet a halál ellenére. Ezért eljövő kegyelmi esemény a királyság egysége, és ami benne egy, annak is kegyelem az eredete, és pedig a hatalom alatt élő ember múltjára nézve. Nézzetek fel, elhívlak benneteket, az Ige eljön a szóban. Most mögöttetek csapások vannak és a sötét erők pusztítása. Ez kis ideig folytatódik. Köztetek voltam, és közétek jövök, ezt az Úr mondja. A bűnöket megvállalni tehát most lehet, amikor a vallomásra van felbuzdulás. Ha a romlásban élőben növekszik az ellenséges erő, akkor itt fog túláradni a kegyelem is, mert az Úr az Atya terve miatt feltámad és eljön. A hatalmak elveik ellenében gyengülnek meg.
Ezt mondja az Úr: „Országomban szavakkal, beszéddel állok elétek. Akiket nem tanítottak, azok is így kapják a szükséges vigaszt, és a szenvedés igazságában, a kereszt hordozásában fognak megállni idővel előttem. Azok, akik engesztelnek és azok is, akik megvetettek, vagy akik az arcomat látják országomban, megtudják, hogy arcomat a lelki vigaszban láthatja meg a világ. Az emberi önértelem világossága megvakítja a világot, és a lelki sötétség megöli a lelket. Ott tetszik ki majd a szavak világossága, hol az egység visszfényét is látják, és az nem lesz bántó”.
Az egység jel. Van, aki meghal, és halála percéig nem segítette az a tudat, hogy megváltott lény, akit az Ige egység kimunkálására hívja el. Hivatása, ami most nincs még elegendő lehet a testi halál képzete, hogy amikor a Gonosz vád ma a világban elhatalmasodik, akkor a bűnbánatot vagy egy jó szándékot felindítsa magában. Mint akinek a sírban lenne hirdetve az örömhír a feltámadásban, az tehát a lelki halál kérdéseire értelmileg is kap választ. A halál képzete miatt látják, hogy a törékeny cserépedényben őrzött lélek a bűnbánati terv eseménye, éppen a vízzel keresztelő bemerítő beszélt a Lélekkeresztségről elsőként. Az atyák sem látják az utolsó időket, amikor elmerülnek a bűn tengerében, és az önigazolás vigasztalásában, hogy az igaz élet testben keresztre van feszítve ma is. A halál képzete valós. Ez most nyeri vissza értelmét, és felfogadható a hatalomnak is, ahogy a Lélek erejét epedve várják ezekben az időkben a kor tanítványai, csalódottan, az üres sír láttán. Az ígéret jele ilyen, szomorú folyam, amíg a Lélek belép az abszolút tervbe, és mindent átformál. A fogadott gyermekek imája, a Lélek szavai, a vállalt szenvedések megindítanak. Engesztelést azok végeznek, aki tudják, hogy helyettük már a világ ez nem teszi. Figyelmeztetés van választott gyermek, amikor meg kell halnotok az idők vége előtt a második halállal, hogy aki idáig a betegek és a szegények arcát nézte, az csak a világ számára halt meg, a halottakért már nem kell meghalniuk.
A végítélet azokra is vonatkozik, akik megértetik a világot, a halott testet, és nem értik a lelkét, hogy a világ ítéli meg önmagát, és a Gonosz csak kimondja mindezt. Tehát azok, akik a halál képzetét ismerik, és nem értették meg, azoknak meg kell tudni, hogy még haláluk után is van kegyelem, az idők végéig, ami már nem a helyi érték belső ideje, mint a betegség. Elfogadva az Isten Országának közelségét, az ígéretben, a világi ítélet is nyilvánvaló. Akik ezen felül állítanak olyasmit, ami a halottakat sérti, azok a halál utáni élet kegyelmi jellegével nem számolnak, elfedik tárgyi jelekkel királyság létét, az egységben. A teremtett világban van belső énkép, ahogy a világban is, ami felett maga a világ ellenséges ereje hatalmaskodik. Aki belső nyugalomra vágyakozik az mit mond a hatalmaskodónak, aki már kinyilvánította minden teremtménynek a maga természetét, és az ellenséges egység hamisságában bölcselkedik. Mondhatják, hogy nem ismerték a Gonoszt?
Az egység teljesülés. Abban a tudásban, ami a hitből ered, és a halálban ér véget, azoknak a szavaknak az ereje fér meg, melyek nem írhatók le. A jövőben formálódnak az élet azon szavai, melyekről a szeretetben tudjuk, hogy fel nem fogyható egységben vannak a hit és az értelem által. Ami a valódi és megvalósulni készülő egység visszfénye az elvakít, a tudati hatalom önértelme, az nem látja a lélek összetört cserépedényét. Ha keserves kínok között vergődik is az elme, a lelki hiány megtapasztalást a világi keretek már nem tudják meghaladni. Aki a halál képzetével kapcsolatban véleményt formál, és nem akarja hirdetni a világ látványos pusztulását. Az igazságot fára szegezve tudja vizsgálni, színről színre láthatja a nagy világóceán kikötőiben feltáruló világot, de az egységet nem akarja a kicsi tócsában meglátni. Az Egység, ami mégis megvalósul, érthető okokból ezután kettős természetű. Nem a tudati, hanem a tapasztalati szinten, amikor a királyság az időben megvalósult egység, akkor fonák módon a hatalom alatt élőnek a visszfény teljesül be. Megértve a világot, az ember találkozhat az örömhírrel, de nem jut el az eredetileg jól megtervezett világban sem a belátásához, hogy épp lelki alkalmatlansága az erénye, amit vizsgálni nincs ideje. Amikor az egység a világban is meg fog mutatkozni, akkor már, ami azon túl van, vagyis a fogadott gyermekek világossága sötétségnek fog érződni, mert a hatalmi magyarázat szeretné az egységet egynek nevezni, vagyis az elvet magyarázva kijátssza a hatalmi logikát, saját maga ellen. A sötétségben pedig nem veszi észre az ember, hogy ha rendre kifut az időből határtalan tudata, és letagadott tapasztalat lesz a léleknek összetört cserépedénye. Erre nincs jó szava
A lelki szavak értékét nem meghaladva és vizsgálva az írásokat, az érlelődés belső helyi érték, ami ideig, időkig és fél időig tart, és az életidő eseménysora a végítélet. Az utolsó időkről szóló írások jelek, ahogy az idő halad, az idők érlelik ki a válaszokat. Közben vagy utána van a test halála, és ezért hirdeti az örömhírt az Emberfia, az élő egységet a halál ellenére. Ezért eljövő kegyelmi esemény a királyság egysége, és ami benne egy, annak is kegyelem az eredete, és pedig a hatalom alatt élő ember múltjára nézve. Nézzetek fel, elhívlak benneteket, az Ige eljön a szóban. Most mögöttetek csapások vannak és a sötét erők pusztítása. Ez kis ideig folytatódik. Köztetek voltam, és közétek jövök, ezt az Úr mondja. A bűnöket megvállalni tehát most lehet, amikor a vallomásra van felbuzdulás. Ha a romlásban élőben növekszik az ellenséges erő, akkor itt fog túláradni a kegyelem is, mert az Úr az Atya terve miatt feltámad és eljön. A hatalmak elveik ellenében gyengülnek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése