Kezdeti és végső válaszok értelmezhetik a kérdéseket, melyek a helyi érték fogalma és tapasztalata alapján időszerűek. Amikor az idő teljességét szemlélve, az idők válaszokat érlelnek meg, részben olyanokat melyek következhetnek az értelem kérdéseiből, és olyan kérdések érlelődnek meg, melyekre nem az értelem válaszolt. Önmagában is létezik az idő, de az értelem az idők válaszait érleli meg. Ezért, amikor a válaszok az önértelem korlátjaira mutatnak, a határok érzékelése után ismét felfedezhető lesz, hogy események történnek az időben. Bizonyos ideig tart az értelem kegyelmi ideje, de ha közben érlelődik az idők válasza, azok is meg fognak nyilvánulni.
Amíg nyitott a válaszokat megfogalmazó és a visszakérdező az egységben egy felé, a közösségben, akkor már az önértelem megnyilvánulásai is meghaladottak lehetnek. Másrészt az értelem gyakorolható, mint isten ajándéka, és a vallás gyakorlatában érlelhető ki a lélek hatásra és szellemében. Az örömhírben mutat rá az idő, az idők végére, ami előtt az idők felfedik a veszélyt, ami a világ pusztulása az önértelemben. Másrészt a világosság, amely sötétségben valósulhat meg, mutatja meg az egységet.
Ritka kérdés, hogy ki meg fogja megélni, és mi az idők vége, mert eltérő formában fogalmazzák meg az írók számos módon. Lényeges helyi értéken arról beszélni, hogy mi áll a jelenben az egység útjában, és ami ígéret, annak megértését mellőzni. Ideje, hogy ami a szellemi lelki és a testi természetről meg van mutatva, ki legyen érlelve. Akik belátók, az életben is látják, amit a jövőre mutató önreflexió kínál, mások alszanak, mint ahogy a földbe vetett mag, akár hasznosak azok akár nem. Ha az idők jeleit, nem fogod figyelni a világi idő végén, és ma bezárod ajtódat, nem talál otthon a vég angyala. Az idő elmúlik, az ígéretek természete ilyen, erre mutat.
A vádlók birodalma egységben közeledett az idő vége felé, és abban tetszeleg ma. Egységben megérthette már a világ saját természetét, és a figyelmeztetést. Ezt mondja az Úr: „Ígértem, és megismétlem - feléd nyújtom az egység koronáját, amíg megítél a világ”. Az idők válasza hasonló - magát abban ejti csapdába, aki nem hisz.
A kezdet visszaható oksága, királyság az egység. Egyazon tekintettel, ami a sötétséget ellenségnek látja, úgy a szenvedőkre nézzetek erős lelkülettel. Látni fogtok a betegekben. A sötétség arra vár, hogy dolgaira, a megkötözöttségre figyeljetek. Fordítsatok időt arra, hogy az egység lelkületében nézzétek, miben vagytok megkötözve magatok, és a betegek. Ezt világítsátok meg. Szándékom, hogy amit megért az ember, mondjátok meg neki, legyen út, melyen járva egységre jut ezen túl. Ha már megértette, az Ige vezesse tárgyához, a figyelmezőt, a jegyzetíró új mondata legyen egy, mert az igazság Egy. Ami az idő múltában majd megjelenik, mind általatok, mind Ige értelme által adott formában, és az idők végén úgy, ahogy az igazság természetéhez hozzátartozik. Az Ige szétáradó szeretete a jegyzetíró felfedezésének öröme. Valóság, ha az igaz királyság közelsége, annak ereje is lesz, ahogy a szeretetet ismét felszínre hozza.
Áldás az Úrban.
Béke és szeretet.
Ámen.
Collatio Tomi
Amíg nyitott a válaszokat megfogalmazó és a visszakérdező az egységben egy felé, a közösségben, akkor már az önértelem megnyilvánulásai is meghaladottak lehetnek. Másrészt az értelem gyakorolható, mint isten ajándéka, és a vallás gyakorlatában érlelhető ki a lélek hatásra és szellemében. Az örömhírben mutat rá az idő, az idők végére, ami előtt az idők felfedik a veszélyt, ami a világ pusztulása az önértelemben. Másrészt a világosság, amely sötétségben valósulhat meg, mutatja meg az egységet.
Ritka kérdés, hogy ki meg fogja megélni, és mi az idők vége, mert eltérő formában fogalmazzák meg az írók számos módon. Lényeges helyi értéken arról beszélni, hogy mi áll a jelenben az egység útjában, és ami ígéret, annak megértését mellőzni. Ideje, hogy ami a szellemi lelki és a testi természetről meg van mutatva, ki legyen érlelve. Akik belátók, az életben is látják, amit a jövőre mutató önreflexió kínál, mások alszanak, mint ahogy a földbe vetett mag, akár hasznosak azok akár nem. Ha az idők jeleit, nem fogod figyelni a világi idő végén, és ma bezárod ajtódat, nem talál otthon a vég angyala. Az idő elmúlik, az ígéretek természete ilyen, erre mutat.
A vádlók birodalma egységben közeledett az idő vége felé, és abban tetszeleg ma. Egységben megérthette már a világ saját természetét, és a figyelmeztetést. Ezt mondja az Úr: „Ígértem, és megismétlem - feléd nyújtom az egység koronáját, amíg megítél a világ”. Az idők válasza hasonló - magát abban ejti csapdába, aki nem hisz.
A kezdet visszaható oksága, királyság az egység. Egyazon tekintettel, ami a sötétséget ellenségnek látja, úgy a szenvedőkre nézzetek erős lelkülettel. Látni fogtok a betegekben. A sötétség arra vár, hogy dolgaira, a megkötözöttségre figyeljetek. Fordítsatok időt arra, hogy az egység lelkületében nézzétek, miben vagytok megkötözve magatok, és a betegek. Ezt világítsátok meg. Szándékom, hogy amit megért az ember, mondjátok meg neki, legyen út, melyen járva egységre jut ezen túl. Ha már megértette, az Ige vezesse tárgyához, a figyelmezőt, a jegyzetíró új mondata legyen egy, mert az igazság Egy. Ami az idő múltában majd megjelenik, mind általatok, mind Ige értelme által adott formában, és az idők végén úgy, ahogy az igazság természetéhez hozzátartozik. Az Ige szétáradó szeretete a jegyzetíró felfedezésének öröme. Valóság, ha az igaz királyság közelsége, annak ereje is lesz, ahogy a szeretetet ismét felszínre hozza.
Áldás az Úrban.
Béke és szeretet.
Ámen.
Collatio Tomi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése