20. üzenet. A tapasztalat és az érték.

Az élet kialakulásának következménye érlelődés, egyfajta értékszemlélet, melyben az embernek annyi része van, hogy a tapasztalatát források táplálja bizonyos ideig. Elfogadja, ami meghatározó, és működni kezd kezdetektől, a belső lelki és szellemi erő és az ellentmondás, ami ellen a személyiség nem tiltakozik. Jóban és rosszban is elkezdődik a korai időben, és a meghatározó marad, amikor már elkülönült források is táplálják értelmünk kialakulásakor a vágyakozásban, a kezdődő önértelműséget. Egy ponton megreked a meglévő értékek halmozásánál, akár negatív akár pozitív érték elfogadottsága miatt a tapasztalat, a régi fejlődés feledésbe megy. A tapasztalat nem fogja, nem is gondol rá, hogy képzeletét visszahelyezze eredeti tárgyi keretei közé, ha a jövőben sem tanulja meg, akár emlékezetének megerősítése által azt. Emlékezetünk megszépítheti, vagy felébreszti a képzeletet, ha az elme elfelejti, hogy tudata még kegyelmi állapotban van. A jövő megy feledésbe, a megismerésben már nincs meg a táplálék megosztása. A múltban megvan a visszaható okság, aminek elvét nem ismeri fel önmaga, és szemléleti forrása nélkül a lélek az öncélú ismereti befolyása ellen nem tud fellépni. Az egyszerűbbnek engedelmeskedni ma királyság! A Teremtett világba beleformált lelket és a képzeletet, mint örök forrás táplálta az élethez szükséges víz, amíg a tárgyi ismeret volt a magaslatokon a túlélés feltétele. Az idők vége felé haladva az személyiség az értékszelekciót, az anyagi világban csak egy határig viheti, a hasonlósági elv jegyében. Kérdéses ma a kezdeti idők igazsága, vagyis ellentmondás, minek megtapasztalása és kimondása nem érték. Az isten ajándékait akkor kapja meg lényünk, amikor azokat fel tudja majd ismerni lélekben és szellemben. Addig a vég felé haladva átalakul tárgyias sivataggá a megismerés világa, árnyék lehet örvénylő homokviharban. Az értékek szelekciója miatt, a személyiség belső ellentmondás miatt világias lesz, mégis a személyiség tiltakozik, a dogmák sokasága ellen. Az egység épp a tapasztalat vizeibe lemerülve újulhat meg.

Mikor gyakorlattá lettek az elméleteket, értelemszerűen eltérő és hasonló források kívül kerülnek a képzeleti és tapasztalati körön. Az egység töredezett lesz, mégis az anyagi tapasztalatokat szűkülő bázison lehet kezelni, amikor az érték szelekciója már „világnézeti” szintre emelkedik. Meglepő módon, és a hatalmi mese miatt a tapasztalat az éhes szájüregét kinyitja, de úgy is hagyja, vagyis a némaság irányában tereli a lelket. Ezután a képzelet hosszú ideig nem is kerül más forrás közelébe, amikor a lehetséges érték egy ponton túl nem fogja visszaigazolni az értékek tág körét magát az eredeti elvet, ami Egy. Tapasztalati világunk teljessége abszolútban mutatkozó rész maradéka. A kis közösségek egységtörekvése látszólag igazolni fogja, hogy a részek nagy egésze visszfény. Hogy a komplexitás olyan régen nyitva maradt üres szájüreg, ami egyedül a száraz kenyeret képes megemészteni. Amiből Egy egyszerűség következik, amit érzékelve látható a civilizációs betegség. A nagy hal csontváza is nagy, annyit ad az egész, mint amit önmagára reflektálva adhat. Nem véletlen, hogy bűnözők és a betegek nem is engedik meg az egység köreinek szélesedését, mert az érték elv már elvesztette dinamikáját a gyakorlatban.

Akkor el tudná elérni képességeinek kifejlődését a közösségi ember amikor van egy ellenségesnek tetsző tapasztalati elv, ami annyira sem kiérlelt, mint a saját. Úgy áll a dolog, mint kezdetekben, vagyis amikor a képzeleti források összefolytak, akkor már az értelem önreflexiója által képes tapasztalatot szerezni benne lévő értékekről az anyagi természet belső kontrollja miatt a képzelet. Ennek a minimum elvnek az elfogadása önreflexió, ami egyszerűségben vezet az egységtörekvések megértéséhez, a kis lépések gyakorlatában. Aki szegényes, az a tapasztalati teljesség királya, az fogja megtalálni Atyánk letett koronája helyett a keresztjét, az Emberfia, és aki általa visszanyeri értelméből a lényeget. A lélek szegénységében ismerteti fel az értéket.

Térjetek vissza az örömök kertjéből, a Paradicsomból, legyetek szentek. Boldogok lesztek, mikor értékeim dicsőségre jutnak az egységben, és boldog az, aki megtalál engem már életedben. Ezt mondja az Úr: „Visszatérek az ítélettel, ahogy elmentem, visszatérek. Addig is olyan ajándékot kaptok, amit érlelni szükséges az életben, melynek gyümölcse nélkül meghal a világ. Megmutattam visszfényét. Hogy ne értetlenkedjen senki, amiben elmúlik a világ ereje, ott én számon tartom egységét. Térjetek vissza a múló világba, ahol látható örömötök, találjatok egységre benne. Magam mellé veszlek, Te is vegyél magad mellé.”

Fogadjátok szeretettel ellenségeiteket, áldjátok őket. Sok ellenségkép készül, mégis uralkodni akarnak felettetek olyanok, akik a Gyermeki értelemmel nem bírnak már. Látszólag elmennek mellettetek a bedőlt tárgyi világban, és értékeket hirdetve mellébeszélnek. Értékeitek homályban nem maradhatnak. Lássátok meg időben azt, hogy amikor a sötétség eluralkodott, akkor a még keresőket, mint vakokat viszik ítéletre a világi egység nevében. Áldjátok az ellenséget, mert magatokat mentitek meg attól a világtól, ami az önértelmében hitt. Tagadjátok meg rokonaitokat is az Úr nevéért, mert a világ nem jön hozzám, az erős lélekre azonban hallgathat.