Amikor a hatalmi önértelem megosztva gyakorolhatja azt, amit nem lát, nem lehet független a már bedöntött elvektől, ezért rejtőzködő a "világképe". Ami látható, hogy a hírek hatalomi inflációkat említenek, természetük szerint azokat, melyek kezdeteiben még formálódtak, és változásuk tudomásul vehető, mélyre látás nélkül. A világ kevesebb hívó szót hall, mint kísértőt, nem is boldogulhat új világképpel. A profán ismeret a gyakorlati érték inflálódásával nem megújul, inkább ellenséget keres, amikor már maga is ellenséges. Természetesen töredékesen érvényesek az értékek, de csak a közösségi szemlélet gyakorlata tud hozzá adni és elvenni belőle, ami érdeke, és ami természetes a hatalommegosztásban. A fogadott gyermekség azért lehet az egyetlen közvetítő a bedőlt világ, és az értékelvűség látszatában még tetszelgők számára, mert többnyire a helyén értelmezett gyermeki közösségben van forrása a realitásnak, ez pedig az érlelődés és tanítás. A ellenségeskedés hatalma démonikus, a magasság Fejedelemségeit képmutatón elfogadják az ellenség érdekeit. A csoportok hatalmi érdeke egységes, amivel szemben a kritika nevetséges, de közben meg kell érteni a teremtett világban megvalósult királyság újjá formáló erejét, hiszen ennek diadala áll az út végén. Az idők teljessége lehetővé teszi, hogy a szakrális erejével a világ dolgaiba is legyen belátásunk.
Meghatározó és másodlagos értelmi hatások is fogják szélesíteni a látókört, amikor a hatalmi zsarolást a figyelmeztetéseket meghallók tudják egyensúlyba hozni. Amint az ember képzeleti erejét látjuk forrásnak, amit közösségen belül lehet érvényesíteni, akkor már kis kultúrharcos szomorúság is feldereng. Az érték elv sokszor sérülhet, és amikor felismerhető, hogy a látókör szélesedése a kötelezettség vállalással társul, akkor a gyermeki már elvész. Ha épp nem az "új világkép", inkább a régi igazság új eleme a bűn akar itt érvényesülni. Az útelágazásig vissza térve, megmaradnak a jó döntések, keresztjeivel együtt, és a rossz döntések batyui is oda visznek vissza. Egyszerűen fogalmazva az igazság erejével élni fontosabb, mint hatalomhoz jutva előnyben látni a boldogságot. A királyság egységéből következik a bűn belátásának esélye, vagy bevallása, ha ezt követve kiárad a vigasztaló lélek. Éppen az erősödik meg, ami eredetileg is megvolt kezdetlegesen a lélekben. Aki csak kis mértékben is részesül, boldogan fog engesztelni azokért, akik erre képtelenek, mert vagy meghaltak vagy, mert az önértelmük elhatalmasodott felettük. Egy engesztelésben vagyunk Egységben világi időben a leölésre szánt juhok dolgában. Eladott juhok és a népek, a múltban is a hatalomban látta az ellenséget, a hasonló helyett. Míg az ítélet felé igyekezve talajtalan lesz a bűnös, de az őt megítélő is bizonyos ideig. Itt az egységtörekvés problémájának, gondolati hátterénél van a nagy és fájó értetlenség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése